Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 697 üdvösségre és az egyháznak állandó javára létesített, annak az ő szerzősége alatt az egyházban — mely a sziklára ala- pítva, az idők végezetéig szilárdul állni fog — állandóan fenn is kell állania. Megmarad tehát az igazság rendelke- zése és sz. Péter az egyház elvállalt kormányzását el nem ejtette. (Nagy Leó Sermones [Beszédek] 8, 2. bekezdés, 8. szám.) Mert az ő utódaiban, a Rómában székelő püspö- kökben, mely, püspökséget ő alapította és vérével megszen- telte, ól, kormányoz és ítélkezik, úgy, hogy aki ezen széken Pétert követi, az magának Krisztusnak rendeléséből az egész egyházban bírja Péter főnökségét. Ezért felújítva és mindenkép követve úgy elődeinknek, a római pápáknak határozmányait, mint az előző közzsinatoknak ékesen szóló s világos megállapodásait, tanítjuk és hirdetjük: hogy az összes keresztény híveknek hinniök kell, hogy ezen apostoli szék és maga a római pápa sz. Péternek, az apostolok feje- delmének utódja, és Krisztus valóságos helytartója s az egész egyház feje, az összes keresztények atyja, tanítója és legfőbb bírája, és hogy Krisztus Urunk neki sz. Péterben átadta a teljes hatalmat az egyetemes egyház vezetésére, kormányzására és igazgatására; és hogy e hatalom, mely sajátlagos joghatósági hatalom, rendes és közvetlen, mely iránt a részleges egyházak pásztorai és hívei úgy kü- lön s egyenként, mint együttvéve valamennyien, az egy- házfokozati alárendeltség és igaz engedelmesség kötelmével tartoznak, hogy ezáltal megóvassék a római pápával való közösség és ugyanazon hit egysége, és így Krisztus egy- háza egységes nyáj legyen egy legfőbb pásztor alatt. Ez a katholikus hitigazság tana, amelytől hite s üdvössége csór- bája nélkül senki el nem tántorodhat. Ezért kárhoztatjuk és helytelenítjük azok nézeteit, kik eltávolodva a hittől, és a tévely szellemének hódolva, tagadják, hogy az egyház- főnökségi hatalom Krisztus által sz. Péterben megalapítta- tott, és hogy Péternek a reá ruházott főnökségi hatalomban szüksógkép utódokkal kell bírnia, avagy azt állítják, hogy a római pápák joghatósága nem rendes és közvetlen, akár az összes egyházakkal szemben együttesen, akár külön-külön
