Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Török Kálmán: A jogász érsek

TÖRÖK KÁLMÁN.

Krisztussal való egyességről, egyesülésről. S ha tanácsot kór, legközelebb van szent Ágoston, ki az apostolnak örök időkre tolmácsa leend, mert — talán aquinói szent Tamást kivéve, — egyedül ő volt képes eleddig a nemzetek nagy apostolának magasságait és mélységeit teljesen elérni. S ki tudná eldönteni: a katliolikus igazságokra, de különösen a katholikus hitvódelemre mi lenne fájdalmasabb: szent Pál leveleinek, mint a krisztusi tanok summájának, vagy a.nagy szentatya iratainak megsemmisülóse-e ?

Ily emlőkön növekedni: a nagyság előfeltétele és záloga. S azért, 11a azon mély hatás titkait fürkószszük, melyet Samassa kiválóan jogi működésével elért, nem elég megállapodnunk az istenadta gazdag talentumnál, mint okfőnél, hanem keresnünk kell az eszközt, melyen a tálén- tűm élesült, csiszolódott. így lesznek nyilvánvalók a nagy elme hatásának titkai, így lesznek érthetők a szikrázó esz- mék s acélos gondolatok, melyek a nagy szellemekkel való ölelkezésnek édes gyermekei. Mert igaz a mondás: eszme eszmét szül. A tudás bércei fölött röpdöső lélek hasonló a virágos mezőn lengedező szélhez, mely magával viszi a virágok termékenyítő himporát, illatát. — íme, egy Samassa követi szent Cyprián tanácsát: »Oportet episcopum non tantum docere, sed et discere, quia ille melius docet, qui quotidie crescit, et proficit discendo meliora.«1

De tekintsük közelebbről a jogász érsek alkotásait. A részletek meggyőznek először is arról, hogy Samassa gyakorlati jogász, ki, szem előtt tartva főpásztori hivatását, oly jogi anyagot tesz tanulmányai tárgyává, mely kormány- zói kötelességeivel szorosabb összefüggésben van.

Alig létezik a kereszténységnek intézménye, mely szá- zadunkban hevesebb vitákra adott volna alkalmat, mint a keresztény házasság szentségi jellege és felbonthatatlan- sága. A támadásban a főszerep a naturalismusé, melynek általános törekvése abban nyilvánul, hogy a polgári és tár- sadalmi életet a keresztény életen kívül helyezze. Szerinte

1 Epist. 74. ad Pomp. cap. 4.

636