Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Török Kálmán: A jogász érsek
A JOG ASZ ERSEK. 635 szeres becsű e módszer az egyházjogban, mert ennek tételei az egyházi élet különböző viszonyaival a legbensöbb össze- függésben vannak; tehát, a haladás örök törvényének köve- telményei szerint, tökéletesedésüket is e különböző viszo- nyokkal való állandó összevetés által érhetik el. A jogtudománynak ily alapon való művelésében Samassa — mester. Már a tárgyak, melyek különböző jogi értekezéseinek anyagául szolgálnak, első pillanatra fel- tüntetik a gyakorlati érzékű jogászt, hogy ne említsük az éberen őrködő főpásztort, ki kormányzásának eddig is gond- viselésszerfí tartama alatt mindig ragyogtatta tudásának fényt derítő sugarait, 11a az idők megtévesztő szelleme borút akart vonni az egyház igaz érdekeire. »Lux gregis, flamma est Pastoris.«1 S midőn szellemének merész szárnyalásával bámulatba ejt, vagy mélyen járó búvárkodásával gyöngyhalászként nap- fényre hozza a tudás tengerének rejtett kincseit, — nincs okunk az ő igazságai fölött való kétségeskedésre. Ősi, szűz- tiszta igazságok azok, mert ott bizonyít mindjárt mellettök az írás, erősítik a szent kánonok, a szentatyák, az apostoli konstituciók és zsinati határozatok, melyeket összességökben vezércsillagul tündököltet maga előtt. S a mindent föl- kutató szellem utolsó érveléseként, a meggyőződés teljessé- gével hangoztatja egyik pásztorlevelében, hogy az érintett kútfőkben foglalt igazságoknál és jogszabályoknál biztosab- bakat, szentebbeket, katholikusabbakat se nem követhet, se nem mutathat. Mily vallomás! — így nyilatkozik meg szent Pál ereje, szent Ágoston meggyőződése. Egy fel-felcsillámló visszfénye annak, hogy követője emennek. Nem csoda, ha oly kedves előtte az oly sokszor emlegetett szent Pál após- tol, a »beatus Apostolus« — mint ő szokta nevezni annyi gyöngédséggel, annyi szeretettel. Az apostolok erősségét tőle szívja magába; hozzá simul, vele ól — mint folyondár az erdői■ erős. büszke tölgyén, — hogy bizonyos legyen a 1 S. Gregor. M. Lib. 7. in Eegistro, ind. 4. cap. 32, epist. 32.
