Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Török Kálmán: A jogász érsek
A JOGÁSZ ÉRSEK. Dicsősége, a gondviselő Isten kedvező kegyéből, kiváltsága az egri egyházmegyének, hogy főpásztori szóké- ben oly férfiakat tisztelt, kik majd a tudományokban jeles- kedtek, majd életszentségökkel tündököltek. A főpásztori méltóságnak e kettős tulajdon képezi igazi alapját s adja meg föltétien tekintélyét. A főpásztorok hosszú sorában nem ritkán frigyesülve látjuk egy személyben e kettős tulajdont. Ezek közé tartozik Samassa is, a »justus et tenax propositi vir.« Nagy elődeinek nyomain halad, s minthogy istenadta lángész: mindenben egyiránt nagy, mindenben mester, mindenben eredeti. Tudományszeretete oly jellem- vonás, mely a magyar katholikus papsággal, de különösen elődeivel közös tulajdon. Ámde a jogtudomány terén való fáradozásával emlékeztet arra az időre, amikor a magyar katholikus egyházi férfiak készültségüknél fogva nemcsak mint törvényhozók, hanem mint legfőbb jogi tanácsadók is. fő- és alkancellári minőségben, a királyok mellett mű- ködtek, vagy mint a királyok képviselői külországokban követségben jártak s mély tudással és bölcseséggel feleltek meg küldetésüknek. A magyar egyházi rend, tagjainak jogi működése és befolyása századokra kiterjedő korszakot alkot a magyar alkotmány és jog történetében. S bár Yerbőczy István Tripartitumáig a nemzet jogéletének rendszerbe foglalt írott emléke tőlük nem maradt fenn. annyi kétségtelen, hogy mindazon jogforrások, melyek a régi magyar köz- és magán- jognak kútfőiül szolgálnak, szerzőiket majdnem kivétel nélkül a magyar katholikus papság soraiban bírják. E jog- források közé tartoznak különösen királyaink törvényköny- vei. az egykorú följegyzések, a jogokat adó vagy biztosító kiváltságlevelek, államszerződések s mindazon köz- és magán- oklevelek, melyek a magyar jogéletet a fejlődés különböző fokozatain tüntetik fel. Bár jogtörténeti szempontból e kútfők megbecsül- hetetlen emlékei a régi magyar jogéletnek, — mégis nagyobb jelentőségű a magyar katholikus papság jeleseinek az a jogi 629
