Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő

DK. AMBRUS ISTVÁN־.

fedezhetők, könnyebben megtorolhatok. A törvény nehézség nélkül éri el és ragadja meg, nehézség nélkül sújtja azokat, mert e bűntettek nyílt homlokkal ütköznek beléje. A fel- sőbb osztályok romlottsága vegyesebb árnyéklatu, változó- konyább, olyan, mely könnyebben búvik ki a törvények alól, mely formáikat kijátszva, rendelkezésüket fitymálja s különben is hitelt, befolyást, hatalmat szegez ellenök. Mindkettőjüket csak a vallás szava tartja meg az erkölcs Útján, vagy emeli fel, ha elbuktak.« 1

Természetes, hogy Samassa érseknél sem találnak komoly fogadtatásra azon, minden mélyebb ítéletet nélkü- löző szólamok, mintha a kereszténység, nevezetesen a kath. kereszténység a haladásnál,׳ fékezője lenne. Azt szokta ő erre mondani:

»Csak haladjunk napról-napra előre Jézus Krisztus

megismerésében és szeretetében, a cselekedetekben nyilvánuló eleven hitben s a jó lelkiismeretben.« 2

Eltévesztett életű emberek rendszerint elméleteknek áldozatai, melyek tudósok vágj7 féltudósok dolgozó-szo- báiból először az értelmesebb osztályba hatnak ki, hon- nét lassankint a tömegbe is kiszivárognak és megtermik saj- nos eredményeiket. Az életelvek, mezeket■ a szellemkirály, Proudhon, gyermekeinek, a szocialistáknak örökségképen hagyott, azok képezik a vallástalan világnézetek erkölcs- tanát is. Ez életelvek röviden igy fejezhetők ki: Isten nét- kiil való erkölcs. Független morál. A vallásnak semmi köze a becsülethez.

Proudhon t. i. elvül állítván fel, hogy a forradalom nem találván elégséges okot sem arra, hogy Isten létét egyenesen tagadásba vegye, sem arra, hog37 azt, mint ami az ész (!) és tapasztalat határait keresztül lépi, elfogadja, megelégszik azzal, sőt sürgeti annak kimondását, hogy Istennek eszméje az erkölcsökkel semmi viszoiryban nincs,

618

1 1897. évi nagyböjti körleveléből. 5 1871. évi nagyböjti körleveléből.