Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 5» a körülményben, bogy valamely püspök halálakor a püspöki renddel járó jogosítványok nem, a joghatósági jogok ellenben igenis átszállanak a szókeskáptalanra, illetve ennek választás útján kijelölt meghatalmazottjára, a káptalani helynökre. De ezen scholastikus felosztás egyrészt csonka, amennyiben a tanítói hivatalról külön említést nem tesz, talán azon közelfekvő okból, hogy azt a p. sacramentalis vagy ordinisba beleérti. Ezen hiányossága címén kifogásolja a felosztást a protestáns Richter,1 aki szerint egyfelől ki nem meríti a papi hatalom teljességét, másfelől pedig az egyháznak egy külön jogkörét, a tanítói hivatalt mellőzi. Azonban eltekintve a felosztás e kisebb fogyatékosságától, még az a kifogás is emelhető ellene, hogy a megkülönböztetés alapja nem elég határozott és nem minden esetben válik be helyesnek. Mert például a rendi hatalmi jogkörre nézve vannak kivé- teles esetek, hogy valamely szentségi ténykedés nem kizárólag egy rendnek a folyománya: így pl. a bérmálás szabály szerint a püspöki rend jogkörébe tartozik, de különös felhatal- mazással egyszerű áldozár is gyakorolhatja, még inkább mutatkozik ־ ez a keresztség szentségének osztásánál, melyet szükség esetén még az egyházi rend keretén kívül állók is feladhatnak. — Másrészről pedig nem áll meg feltétlenül a hierarchia minden fokára nézve az az állítás, hogy a jog- hatósági (jurisdictionalis) hatalom tisztán emberi megbízás- ból, felhatalmazásból származik, mert épen az egyház feje, a pápa, nem ily emberi hatalomátruházásból, hanem állásából kifolyó s isteni jogon sarkalló teljhatalomból gyakorolja a joghatóságot, nem ex simplici iniunctione, hanem ex iure divino. Hasonlókép a püspök is a iurisdictiót, közvetetlenül vagy közvetve, az vitás ugyan, de mégis isteni jog révén gyakorolja, ami a pápa megerősítési jogának (ius coníir- mandi) nem praejudikál, mert ez csak annak a biztosítéka és kifejezője, hogy a püspökök csak az egyházfővel való közösségben és iránta való alárendeltségben viselhetik és gyakorolhatják hivatalukat. — Ezekből is látható, hogy a 1 L. Richter Kirchenrecht 43. §. jegyzetét.
