Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő

DR. AMBRUS ISTVÁN.

nyugalom, a háborítlan közbiztonság; s babár az emberre, társas lény lévén, a társadalommá alakulás természeti szűk- ségiet, mégis abban főkép önvédelmének és tulajdonjogának biztosítékát kereste. De nem maradt már érintetlenül, nem megingatlanul semmi, mit az isteni és emberi törvények a polgárok java, a társadalom biztonsága, az élet nyugalma és biztonsága érdekében szentesítettek.

»S vájjon nem természetes következményei-e ezek a fentebb előadott tanoknak, melyeknek szóban és tettben, naponta és nyiltan, annyi hirdetője van ? Nem szükségképi következmények-e az értelmi rendben a bevégzett s egész a cynismusig fitogtatott atheismus; az erkölcsi rendben minden aljas indulatnak és szenvedélynek szabadossága, sőt szentsége s evvel a pogányság dicsőítése s visszakivánása: s végül a társadalmi rendben minden tekintély és fensőbb- ség elleni átalános, nyilt, vagy olykor s részben csak titkos összeesküvés?! Sokan e tanok hívei közül kárhoztatják, borzadálylyal utasítják vissza ez értelmi és erkölcsi szörny- következményeket s folyományokat; de ha őszintén s becsű- letes jóhiszeműséggel tagadnak is velők minden közösséget, vájjon logikailag távol állanak-e tőlük?« 1 II

Mi sem természetesebb, minthogy e vészes fellegek láttára újból és ríjból felhangzik Samassa érsek erőteljes szózata:

»A jelen s jövő bajainak elhárítására legbiztosabb mód a társadalmat Krisztus tanainak oltalma alá helyezni, melyek minden fájdalomra írt nyújtva, minden elmébe fényt árasztva, egyszersmind a nemzeteket is sokkal bizto- sabban megvédik, mint a törvények s a fegyverek.« 2

Papságát pedig lelkesen buzdítja:

»Munkára, szeretett Testvéreim! Minél sötétebb az egyház ellen dühöngő vihar, minél lázasabb a megrontás munkája: annál fényesebben ragyogjon a hit, szilárdabban álljon a kereszt! Ez legyen minden törekvéstek célja. Ott

I 1883. évi papnyugdíjint. gyűlésen m. b.

II 1888. évi papnyugdíjint. gy, m. b.

616