Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő

SAMASSA ÉRSEK MIST HITVÉDŐ.

mint az ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyelhes- sen ; kinek erős kittel álljatok ellen, tudván, liogy ugyanazt szenvedik atyátok fiai, kik a világon vannak.« 'A szellemek jelen törekvése két ellenkező irányban haladva tör utat magának. Egyik üdvre, a másik kárhozatra vezet. Amaz örömet fakaszt, emez bánattal tölt el, annál inkább, mert napról-napra kiterjedésében és erejében növekedvén, a jelen- légi társadalom legvitálisabb gyökereit támadja.« 1

Lehet, hogy a hetvenes évek elején sokan Cassandra jóslatainak sorsára juttatják Saniassa érseknek a társadalmi válságról nyilvánított aggályait, ha ezeket a magyar viszo- nyokkal kell vala összefüggésbe hozniok. Pedig Samassa érsek fegyelmezett logikájával mindjárt kezdetben levonta a következményeket. — ujjal mutatott a fenyegető társa- dalmi forradalomra, mely a vallásellenes áramlatnak szűk- sépképen való következménye.

»A világ beteg, veszélyesebben beteg, mintsem gon- dolnók.«

»Európa vulkánon áll, a végzetes kitörést meghoz- hatja minden nap és nem ugyan tűz, de vérpatakok áraszt- ják el a föld szinét, gyászt, pusztulást borítva mindenre.«

»Midőn az álbölcsek a jelen társadalmi előhaladás követelményéül tüntetik fel, hogy a társadalom Isten s az ö törvényei kizárásával szervezze és kormányozza önmagát, aláássák minden társadalmi kötelék alapját s a teljes fel- oszlást 'készítik elő. Istent s az ő törvényeit kizárva, az ember, veleszületett méltóságától ekkép megfosztva, többé- kevésbbé mesterien összealkotott géppé sülyed. Nem csoda aztán, ha a tirlvilág minden reménye nélkül csak egy vezérelvet ismer: az önérdeket; a kötelességeknek csak egy mértékét: az aljas birvágyat. Mely sem teljesen kielégít- liető, sem csillapítható nem lévén, mitől sem riadnak többé vissza azok, kiket csábjaival feltüzelt. Itt a communismus. a socialismus, a nihilismus, a társadalom e sötét szörnyei, gyászos sírjai. Mert a társadalmi lét lényege és célja a köz615

1 1897. évi papnyugdíjint. gyűlésen m. b.