Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő
DK. AMBRUS ISTVÁN. hatlan szükségszerűség törvényének van alávetve. Azért, valamint a bálványimádás az első idők kezdetleges viszo- nyainak megfelelvén, viszonylag igaz vallás volt: úgy a kereszténység is csak az emberi ész természetes, szükség- képi szüleménye, mely az emberiségnek ugyan fejlettebb, de ma már túlélt korszakára mutat, s mely, bár az emberi- ség sokféle jótéteményt köszön neki, ma már szükségletein- két, törekvéseinket ki nem elégítheti; s azért az emberi ész haladásához, a tudományok, a politikai intézmények jelen állapotához képest új dogmára, új vallásra s különö- sen új erkölcstanra van szükség, mely kizárólag saját, vagyis emberi elveken alapuljon, kizárólag önerejéből éljen és hasson, s azért egyszerű, igaz, egységes, megfogyatkoz- hatlan s örök legyen, mint maga az emberi természet. Ekkép új erkölcsszabály, új igazság, új politika, új nemzet- közi jog, a társadalom s az egész világ új rendje áll elő, melynél misein lehet iidvösebb, kívánatosabb, mert így a végre felszabadult, öntudatára ébredt s önurává lett emberiség a természetének megfelelő tökély felé dicsőn halad s azt boldogan eléri.« 1 Minél közelebb ragadják a rohanó évek e századot végéhez, annál inkább előtűnik jellege; annál inkább nyíl- vánvaló, hogy e századnak hiányzik valamije, hogy a leg- boldogabb századdá legyen. S mije hiányzik ? Istene. 8 e hiány képes megmérgezni mindent. Egyetlen kor sem kapott talán nagyobb adományokat s gyászosabban egy sem tévedett; a tudomány terén egy sem örvendett várat- lanabb, magasztosabb felfedezéseknek — s egy sem látott lábai előtt iszonyúbb örvényeket tátongani. Samnssa évsei• ez örvényekre folyton figyelmeztet. Csak nemrég is: »A Mindenható, kinek isteni végzését imádjuk és magasztaljuk, oly időt idézett föl, melynek jelenségeire föl- merül elménkben a világapostol ezen intelme: »Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellensógtek, az ördög, 1 Érseksége huszonötödik évének betöltésekor kiadott körle614 veiéből.
