Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő
S AMA SS A ÉESEIÍ MIKT HITVÉDŐ. sen látó elmének, eg׳y hitéért lángoló szívnek minden tisz- teletre és figyelemre méltó megnyilatkozásai. »A társadalmat ma már nem is valamely különös tévely vagy rajongási láz, nem egyes kinyilatkoztatott igazságok tagadása, nem valamely kába tan féktelenkedése rontja és pusztítja; de egy általánossá lett, mindent elbo- rító közöny jól kiszámított rendszere, mely minden kép- zettségi fokhoz alkalmazkodni tud s minden elmét áram- latába kap.« 1 »Az emberek fiainál mindinkább megfogyatkozott az igazság. (Zs. 11, 2.) Az ősi, mindeddig sértetlen alapokat megingatják; az igaz, a jogos, a jó legvilágosabb elveit megrongálják, vagy nyíltan tagadják, úgy, hogy a kérész- ténység eme gyűlöletes ostromlói már nemcsak a természet- fölötti, de magát a természeti rendet is, melynek pedig megvédését, megvilágítását, biztonságát hangoztatják fel- adatokul, s melyet isteninek, sőt egyenesen istennek tartanak, minden részről elhomályosítják s teljesen felforgatják........ A mit pedig a hit, az ész, a közérzet, a, népek szakadatlan hagyománya nemcsak a vallás, de minden magán- s köz- igazság és becsület alapjának ismert és tartott mindenkor, ismer és tart ma is: Istennek a világtól külön, a világon kívüli önálló létezését és mindenre kiható gondviselését tudatosan mellőzik, sőt, mint soha be sem bizonyítható hypothesiseket egyenesen elvetik; s vitatják, hogy a csa- ládi életet, a nemzetek, az egész világ értelmi, erkölcsi, polgári rendjét most és mindenkorra Isten s az ő törvényei s minden befolyása, közreműködése és beavatkozása teljes kizárásával lehet és kell megalkotni, fentartani s tőkéiétesbíteni---2 Törvény s mintegy végzetszerűség mondják, ho gy az emberiség haladásával a hit az észnek, a dogma a tudománynak, az egyház törvényei és intézményei a pol- gári törvényeknek és intézményeknek adjanak helyet. Mert az emberiség egész fejlődési folyamata absolut és ellenáll! Az 1885. évi papnyugdijint. gyűlésén mondott beszédéből. a Az 1888. évi papnyugdijint. közgyűlésén mondott beszédéből. 613
