Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
58 DR. HORVÁTH ISTVÁN. tevést első tekintetre kizárnak Krisztus ünnepélyes, méltó- ság- és tartalomteljes szavai a kulcshatalomról, az egyház- nak Péterre, mint alapkőre építéséről és a hivők nyájának reá, mint legfőbb pásztorra bízásáról. Aki e kijelentésekben nem a legbensőségesebb, legmesszebbmenő hatalomnak, egyházkormányzati joghatóságnak átruházását, hanem csu- páncsak egy üres, tartalom és jogkör hiján lévő dísz jelző adományozását bírja felfedezni, az vagy e kérdésnek rossz- akaratú felfogásáról állít ki szégyenletes bizonyítványt, vagy értelmi fogyatkozásáról, a szavak valódi értelmének nem ismeréséről szolgáltat nyilvánvaló tanúságot. Ezek után vegyük szemügyre az egyházi hatalom különböző nemeit s az egyházhatalmi (hierarchikus) lépcsőzetet és a joghatóság egyházjogi fogalmát, hogy ezzel is tisztábban megismerhessük a pápai joghatóság mibenlétét, illetve viszonyát az egyházhatalom egyéb letéteményeseihez. 2. Az egyházhatalom tagozata. Az egyházi hatalom osztályozása körül az idők folyamán többféle rendszer nyert érvényesülést, habár kizárólagos helyességet egyikök sem arrogálhat magának. A legrégibb s legelterjedtebbek egyike volt mindenesetre az, mely a scholastikus bölcseleti iskolából, aquinói sz. Tamástól veszi eredetét,1 de a mely ma már mindinkább háttérbe kezd szorulni. E kimagasló egyházíró ugyanis a potestas sacramentalis és a potestas iurisdictionalis közt tesz különb- séget, előbbi alatt értve azt, mely felszentelésből ered, utóbbi alatt pedig, amely ex simplici ininnctione hominis confertur. A megkülönböztetés alapja tehát itt arra van fektetve, hogy p. sacramentalis mindig ordo-hoz, egyházi rend feladásához van kötve, ellenben a p. iurisdictionalis nincs szükségkép valamely egyházi rend elnyeréséhez kap- csolva, hanem egyszerű jogkörátruházás, megbízatás. Ennek az osztályozásnak nevezetes példája lép szemünk elé abban L. Thomas Aquinas Summa II., 2., Qu. 39. art. 3.
