Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint

ban találja. Amely vétkek a, Ielkiis1ne1:0t különböző intelmei- vei állanak ellentétben, azok különböznének egymástól faji- lag.1 Gakhogy ezen szabály, míg egyfelől az alanyi (subjectiv) erkölcsi rosszaság megállapítására vezet, mely azonban itt nem lehet irányadó. — addig másfelől megoldatlanul hagyja ezt a kérdést: hát a lelkiismeret intelmei mikor sorolhatók különböző fajok alá?

Három fővélemény.

Á következő három vélemény, különböző utakon bár, mégis egy irány felé halad és pedig helyes irány felé. Ez okból egy kissé bővebben foglalkozunk mind a hárommal.

Hatodik vélemény. Sz. Tamás (f 1274) és többen a thomisták közül a bűnök faji különbözetét a cselekmény tárgyától veszik. »A bűn nem az eltéréstől (ex parte aver- sionis) nyeri fajiságát, hanem tevőleges irányától (ex parte conversionis), amennyiben egy bizonyos cselekmény . . . . Mert a bűn fogalmához kettő kívántatik meg, t. i. szándé- kos cselekmény és annak ferdesége (inordinatio) az isteni törvénytől való eltérés által. E kettő közül pedig az első föképen és önmagában viszonylik a vétkezőhöz, mint akinek szándéka ilyen tárgy körül ilyen cselekményt hajtani végre; a második pedig, t. i. a tény ferdesége, csak mellékesen (per accidens) simul a vétkező szándékához. Világos pedig, hogy minden dolog fajiságát attól nyeri, ami - önmaga- ban és főképen; nem pedig attól, ami mellesleg (per accidens). A mellékesek ugyanis a fajiság fogalmi körén kívül ,esnek. Ezért tehát a bűnök inkább a szándékos cselekmények részéről fognak fajilag megkülöböződni, mint a bennök föl- található ferdeség részéről. Azt pedig tudjuk, hogy a szán- dékos cselekedetek tárgyaik szerint válnak szót különböző fajokra.« 1 2

1 PaUa.vi.cini: Disputationes.in I.. II. Öt. Thomae, d. 11. quaest .2. art. 2.,״mim. 5,;

2 S. Thomas: Summa 1.. 2. Quaest. LXXII. Art. ti. ad 2־., Art. 1.

A BŰNÖK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE. •487