Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint
488 Ffc.lÉK GKRÓ. Minden emberi cselekedetnek kettős tárgya van: anyagi és alaki (objectum materiale és formale). Anyagi tárgy az, mire az akarat irányul; alaki pedig maga az indok (ratio), mely miatt az anyagi tárgyat elérni óhajtja. Mikor pedig azt mondjuk, hogy az emberi cselekedet külön fajiságát, külön lényegisógét a tárgytól veszi, - akkor nemcsak az anyagi tárgyat, hanem első sorban az alaki tárgyat (obi- jectum formale) kell alatta érteni. így magyarázzák ezt a thomisták, így értette maga sz. Tamás is, midőn több helyen mondja a következőket: »actum voluntatis sumere speciem ét essentiam a fine«. Finis, motívum és objectum 'formale ugyanis a skolasztikusoknál egyet jelentenek. E vélemény tehát így formulázható: amely bűnök anyagi tárgyukra és körülményeikre, de főleg és első sorban alaki tárgyukra nézve lényegesen (notabiliter) eltérnek egy- mástól az erkölcsi rendben, azok külön fajokat képeznek; azok pedig, amelyek főleg alaki tárgyukra nézve az erkölcsi rendben megegyeznek. mint egy fajok, legfeljebb egyedi, vagy csupán számszerinti különbözetet fognak alkotni. Ezen vélemény helyessége kitűnik a következőkből. Minden emberi működés bizonyos indokból halad egy bizo- nyos tárgy felé. S valamint a fizikai cselekmény, mint fen- nebb láttuk, az anyagi tárgytól és körülményektől kölcsönzi faji jellegét, — úgy az erkölcsi cselekmény is az anyagi tárgytól, körülményektől, de mindenekelőtt és főképen az alaki tárgytól nyeri fajiságát, lényegi különbözetét. Ha ugyanis a tárgynak objectiv erkölcdsége1 különböző, akkor magának a cselekménynek is úgynevezett formalis erköl- csisége különböző leend, minthogy a cselekmény (actus) mindig az anyagi vagy alaki tárgyhoz szabja magát s attól 1 1 Duplicem esse bonitatem moralem : una dicitur formalis seu actualis, quae reperitur in ipso actu et quo actus formaliter est bonus. Altera dicitur objectiva, quae reperitur in objecto et constituit rem in qua' est, objectum bonae actionis, id est, honeste et secundum rectam rationem amabile. Becanus: Theologia Scholastica. Párs II. Tract. I. Cap. IV. Quaest. II. Num. 1.
