Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

470

DÜ« KÍIZBÁNYAY JÖZSEF.

találták. íme! itt vannak némelyek, akik tisztségek méltó- ságát viselik, de nem mutatják annak buzgalmát. Utódok kívánnak csak lenni (t. i. Krisztus utódai), de nem követői. Oh! vajha oly éberek volnának a szorgoskodásban, mint a mily nagy sebten a tanítói hivatal után jártak. Vajha csak vigyáznának önmagokra! Mély álomba merültek és semmi- féle villámlás és mennydörgés, az Ur szavának semmiféle dörgése nem hat el füleikhez, hogy legalább a saját vészé- delmöket megszívlelnék! Innen van. hogy nem kímélik övéiket, mert nem kímélik önmagukat sem, hanem tönkre teszik és tönkre mennek. . . Kik tehát azok, akik ébren örködnek, akik a jegyesre reátaláltak ? Azok az apostolok és apostoli férfiak. Ezek valóban éberen őrködnek a város felett azaz az anyaszentegyház jóllétén, amelyre reátalál- tak; akik annál éberebbek, minél inkább fenyegeti azon idő •szerint a veszedelem az anyaszentegyházat, a benső ellenség, amint írva vagyon: »Ellenfelei az embernek a saját hozzátartozói.« Védelmezik is éjjel-nappal azaz eletök- ben és halálukban. . . E szavakat ne csak emléketekben tartsátok meg, hanem forrón szeressétek is és serény mun- kára is serkentsenek ezek benneteket, ezt adja meg az egy- ház jegyese. Jézus Krisztus, aki mindenektől dicsértessék. Ámen.«

Tehát ne jutalomért és bérért, hanem önzetlenül legel- tessétek a nyájat! Már várnak reátok a községek szerte, mint önzetlen, derék munkásokra, akik örök üdvöket fog- ják munkálni. Munkáljátok a szegény bűnösöknek lelki üdvét, akik epedve várják a lelki sötétség közepette, hogy majd valaki jö, aki kiszabadítja őket a bűnnek rabságából; munkáljátok a gyengéknek és gyámoltalanoknak• lelki üdvét, akik reátok szorulnak, vágyakozva és csüggedezve, nem ismervén más támaszt, mint amely az egyház kegyszerei- bői ered és nem ismervén más erőt és oszlopot és támaszt mint a lelkipásztornak önzetlen, jó lelkét. Munkáljátok hát a betegek és a haldoklóknak lelki üdvét, akiknak ti vagy- tok egyetlen reménye és reményüknek erős vára, ahonnét egyedül várnak segélyt, vigaszt és gyógyító irt. Várnak