Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

A LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE.

471

reátok a szegények és bíznak bennetek, hogy lesz szívetek és megkönyörültök nyomorúságukon és megenyhítitek lel- köknek fájdalmát. Várnak reátok mindannyian, akik a kés- kény úton és az erénynek ösvényén járnak, hogy előttük fogtok járni és tőletek tanulják meg majd az igazi bűz galmat.1

Munkáljátok tehát buzgón a lelkek üdvét, menjetek az elveszett juhok után s keressétek őket, menjetek utánok. habár ezer tövis és tüske tép is, és ne nyugodjatok addig, míg meg nem találtátok őket. hatoljatok be a házakba és a palotákba, a kunyhókba, amelyeknek küszöbét még senki át nem lépte; siessetek a beteghez, aki mindenkitől elha- gyatva, nyomorult szalmán fekszik; de még azoknál is kopogtatnotok kell, akik előletek elzárkóznak és szavatokat nem hallják meg, mindaddig kell kopognotok, míg csak előttetek az az elzárt ajtó meg nem nyílik!

Igen megszívlelésre méltó, amit a prófétánál mond az Ur: »Aki elöljáró és annak örül és csak a maga dicsőségét keresi és csak a maga (előnyét) érdekét akarja előmozdítani, az magát legelteti, nem a nyájat . . . íme! ti eleszitek a tejet!1« Mert mit szeretnek ezek? A tejet (azt az édes gyö- nyört. a dicsőséget), tehát önzésből szeretik a nyájat; szere- tik a gyapját, a hasznot, tehát mindent csak önzésből végeznek, semmit sem önzetlenül.2

1. A papnak az evangéliumi szegénységet is meg kell tartania, a betlehemi szegényes istállóra, a názáreti kis házra és a Golgota keresztjére kell gondolnia, ez el fogja vonni szívét a földi múlandó dolgoktól és emlékeztetni fogja Krisztusra, aki lemondott mindenről, hogy egészen csak nekünk szolgáljon. Az Isten szíve szerint való pap kevéssel megelégszik, nem kiván jövedelmező állást és javadalmat, nem hajtja be kérlelhetetlen szigorral a stola- illetéket, nem követeli a szegénytől és özvegytől ridegen ténykedéséért járó bérét, hanem szelíden és alázattal elvárja

1 Sailer Pastoraltlieol. 1. k. 62. old. nyomán.

* S. August, lib. de pastoribus. L. Amberger I. 115.