Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
44fi l>H. STUCK NF.R JÁNOS. ál jó, alapjában pedig rossz. Ha most a törvény kényszer- ereje az embertől a látszólagos jót megvonja, az rá nézve megszorítás, korlát, de jótékony, üdvös. Az erkölcsi rend úgy korlátja az akaratnak, mint a part a folyónak, vagy tej ígérnék, melyet kellő mederbe szőrit. Hiszen mindenünnen körülsáncolva lenni, határokkal bírni a véges lény terme- szetéhez tartozik, debitum naturae.1 De ne értsük félre a törvény ismeretét. Ez az ismeret, sz. Tamás szavai szerint, scientia legis, lehetetlen, ha a törvény létezéséről s kötelező erejéről legalább erkölcsi bizonyosságé ismerettel, tudomással nem bírunk; ez pedig nincs meg mindaddig, míg a törvényt illető kételyünk való- ban nyomós okra. alapra támaszkodik. Mert hisz a kétely nem ismeret, nem tudás, hanem az Ítélet felfüggesztése, tehát épen ellentétje a bizonyosságnak. S éjjen így. midőn a törvény mellett valószínű vélemény harcol. Mert, való- szinűség és bizonyosság között áthidalhatatlan ür tátong. Ha, már most sz. Tamás fent idézett szavait nézzük, a törvény kötelez vagy mert róla biztos ismerettel birunk. vagy az ember köteles a jelzett ismerettel bírni. Ámde míg a törvényt, csak mint valószínűt megismerjük, mind- addig biztos tudomással róla nem birunk. más szavakkal: nem tudjuk, vájjon e törvény fennáll. Azon valószínű ítélet ugyanis: a törvény létezik, magába zárja a másik valószínű Ítéletet: a, törvény nem létezik. Mi a törvény léte mellett szóló valószínű Ítélet, virtualiter magában foglalja a tör- vény nem létét támogató Ítéletet; nem tudhatja az ember, vájjon van-e törvény vagy sem. Erről különben később többet. Most csak annak konstatálására szorítkozunk, hogy az ember mediante scientia lesz alávetve a törvény erkölcsi kényszererejének. Igen szépen magyarázza ezt Ludwigs a »Zeitschrift für Kath. Theologie« nevű folyóirat 1879-iki folyamában, hol egy hosszabb értekezést közöl az erkölcsirendszerek kér- dóséról. Amint ott áll. az ismeret és nem ismeret, a bizo1 Lásd »Dei׳ Katholik 1874. 303. 1
