Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

nyosság és nem bizonyosság, két ellentétes fogalom. A kettő között és a szellemnek megfelelő két állapota között egy középállapot lélektanilag lehetetlen. Kétely és vélemény igen is lehetséges s kétely és vélemény tényleg létezik. Ámde a kétely és a léleknek valószínűségeken nyugvó álla- pota korántsem foglal középhelyet a bizonyosság és nem bizonyosság között. A kétely ellentétben áll a tudással s azért csak egy válfaja a nem tudásnak. Ép úgy a valószínűség is. Mihez képest azután tudás és kétely, tudás és vélekedés össze nem férő fogalmak. De azért senki sem állíthatja, hogy a nem tudás és kétely, nem tudás és vélekedés azonos s összeférő fogalmak. Mert habár minden kétely nem tudás, azonképen nem minden nem tudás egyúttal kétely s vala- mint minden vélekedés nem tudás, úgy van oly nem tudás is, mely nem vélemény. S így jóllehet a nemi fogalomban megegyeznek s azért állanak a tudással és bizonyossággal oly ellentétben, hogy kétely csak nem tudás esetében lehetséges s a vélekedés a nem bizonyosságot feltételezi, mindazon- által nem tudás és kétely, nem bizonyosság és vélelem fajilag különböznek egymástól. A faji különbség abban áll, hogy a kételynél, amellett, hogy nem tudás, az ész nem tud megállapodni, ingadozik, nem tudja se erre, se arra magát elhatározni, ami onnan ered, mert rendelkezik ugyan többé-kevésbbé valószínű indítóokokkal, melyeknek logikai ereje azonban az igazság valódi ismeretéhez nem vezet s a szellem logikailag s erkölcsileg kényszerül Ítéletét felfüg- geszteni. A vélekedés és az egyszerű nembizonyosság pedig abban különböznek egymástól fajilag, hogy a szellem az ingadozás, az ide-oda való haj lás állapotából kiemelkedik, t. i. valószinűségi okokra támaszkodva anélkül, hogy a két ellentétes állításhoz szilárd beleegyezését (assensus firmus) ■ adná, az egyikhez vagy a másikhoz inkább hajlik, mint olyanhoz, mely a meglevő indítóokoknál fogva kisebb- nagyobb fokban inkább tart számot beleegyezésünkre; de ezt csak ■fentartással teszi, attól tartván, hogy az ellenkező részen van az igazság s e fentartásnál fogva ahhoz adja majd beleegyezését, ami valami úton-módon bizonyos igazy/, uitrcör.csi rknpszekek. 447