Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
A7, ERKÖLCSI KftNDSZKUEK. különben nem tartozik azt magára nézve kötelezőnek el is- merni; halljuk még egyszer sz. Tamást. >De veritate« című művében, hol azt a kérdést felteszi, utrum conscientia liget imigyen szól: Ita se habet imperium alicujus gubernantis ad ligandum in rebus voluntariis illo modo ligationis, qui voluntati accidere potest, sicut se habet actio corporalis ad ligandum res corporales necessitate coactionis. Actio autem corporalis agentis nunquam inducit necessitatem in rem alienam, nisi per contactum coactionis ipsius ad rem, in qua agit. Unde nec ex imperio alicujus domini ligatur ali- quis nisi imperium attingat ipsum, cui imperatur. Attingit autem ipsum per scientiam. Unde nullus ligatur per praecep- tum aliquod, nisi mediante scientia illius praecepti. Et ideo ille, qui non est capax notitiae praecepti, non ligatur; nec aliquis, ignorans praeceptum Dei, ligatur ad praeceptum faciendum, nisi quatenus tenetur scire praeceptum. Si autem non teneatur scire, nec sciat, nullo modo ex praecepto liga- tur. Sicut autem in corporalibus agens corporale non agit nisi per contactum, ita in spiritualibus non ligat nisi per scientiam.1 Az akarat megköthető csak a megismerés által. Csak ott, hol az ész valamit, mint szükségszerűt felismer s vala- mire determinálva van, csak ott lehet az akarat kényszer- állapotáról, erkölcsi lekötöttségéről szó. S ezáltal az ember- ben mintegy az isteni lényegnek fénye tükröződik vissza, az ember ebben mintegy az Isten képmása lesz. Mert az Isten akarata is, ahol nem szabadon, hanem szükségkópen akar valamit, az isteni sziikségképeni megismerés által lesz lekötve; amit az isteni ész szükségkópen belát, azt az akarat szükségkópen akarja. így az emberben is; ha ez valamit mint szükségest felismer, azt — erkölcsi értelemben —• szükségkópen akarnia is kell. A különbség csak az, hogy az embernél e lekötöttség korlát, Istennél nem. Mert az Isten megismei'ése tökéletes, tökéletlen ellenben az emberé, következósképen az ember olyasfelé is hajolhat, ami csak 445 1 De veritate qu. 17. ast. 3.
