Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

JEFTE,

37

II.

A második csoportba tartozó magyarázók szerint Jefte nem határozta meg, mi lesz fogadalmának a tárgya, hanem vagy személynek vagy dolognak feláldozását ígérte meg a szerint, a mint egyikkel vagy másikkal találkozik először.

Okoskodásuk ez.

Mivel a Mózesi törvény határozottan és kivétel nélkül tilalmazta az emberáldozatokat (Lev. XVIII. 21., XX. 2. Deut. XII. 31. XVIII. 10.), Jefte nem akarhatott olyan valamit fogadni, a mi a törvénybe ütközik. Ezt kizárja Jefte vallásos érzülete. Más részről bizonyos az is, hogy oly dolgot sem szándékolhatott felvenni fogadalma tárgyáúl, mely arra egyáltalán nem alkalmas; mert tudnia kellett, hogy a törvény nem mindent enged meg az Úrnak bemu- tatni; tudnia kellett, hogy a tisztátalan és a nőstény álla- tok egyformán ki voltak zárva az áldozati állatok közül (Lev. I. 3. 10. VI. 6.). De miután nem is sejthette, hogy mi kerül majd először eléje, úgy kellett intéznie fogadalmát, hogy azt minden körülmény között megtarthassa. S tény- leg így is találjuk az eredeti szövegben a fogadalmat kifejezve:

היהד אצויה רשא אצי יתלדמ יתיב- * • •י ■

..........י•* T - זז:

Nin

cs itt szó specialiter személyről, mint a Vulgata gondolja s kifejezi: Quicunque egressus fuerit etc., hanem általában mondatik: Et erit egredieris quod egressum fuerit e foribus domus meae. Ez a helyes fordítás egyedül. Mivel azonban az רשא vonatkozhatik emberre is, állatra is egyaránt, Jefte pedig tudta, hogy az embert feládozni tilos, hogy tehát ne sértse meg a törvényt, úgy gondolta el az egész fogadalmat, hogy ha az első vele szembe jövő személy lesz:

.הרדו דוהיל sit Domino, ha más : תיתילעהו הלוע aut offeram illud in holocaustum. Hogy a ו (vau) itt nemcsak vehető disjunc- tiv értelemben, hanem úgy is kell venni, mutatja az, hogy kétszer fordul elő. A »sit Domino« kifejezés pedig nem