Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

36

Olt. HAJI ÁSTÁL.

a gyalázattól és szégyentől, melylyel a liajadonság bizonyos idő után össze volt kötve, megmentse. S vájjon 11a így tesz, nem teljesítette volna-e fogadalmát? A törvény minden hozzáadás nélkül mondja ki a megváltás lehetőségét: »A mely ember fogadást teszen és Istennek Ígéri magát, becsű szerint adja meg váltságát«,1 ami egyenesen kizárja a fél- fogadalmat. Legfeljebb tehát csak azt lehetne mondani, hogy Istennek kedvesebb lett volna, ha első feltételéhez ragaszkodik; de hogy két ténye közül bármelyiket teszi is meg, az nem félig való teljesítése a fogadalomnak, bizo- nyos. Az nem fogadalomteljesítés, ha valaki egy dolognak valódi (reális) feláldozását fogadja és csak szellemileg (spi- ritualiter) áldozza azt fel, épen úgy, mintha megfogadnám, hogy valóságosan magamhoz veszem az Ur testét és csak lelkileg áldoznám, fogadásomnak távolról sem tennék ele- get.2 Kaulen pedig ennek a kézzel fogható helytelenségnek és téves állításnak akar tekintélyével igazságot szolgáltatni

De föltéve, hogy a leány meg lett volna válható, a váltság díjául a törvény sehol sem rendeli a szüzesség meg- tartását, hanem mindig meghatározott mennyiségű pénzt jelöl meg.3 Az örökös szüzességnek, mint »surrogatumnak« bevonása tehát semmi alappal nem bir, be nem bizonyít- ható, ennélfogva nem is védelmezhető.

Azt sem tartom elfogadhatónak, hogy Jefte fájdalmas felkiáltása az örökös szüzességben, mint surrogatumban bírja alapját. Hogy az örökös szüzesség felállítása Jefte korában mily hibás, láttuk. De más részről, ha jól megfon- toljuk a dolgot, nem is találhatjuk elégséges oknak arra, hogy Jefte annyira szomorkodjék. Mert Jefte e történet után még hat évig kormányozta Izraelt, ami minden esetre untig elegendő idő arra, hogy első vagy másodrangú fele- ségétől gyermeke szülessék. Nem; »Excessus illius doloris non ex voto metaphoricae, sed reális immolationis exor- sus est.«

1 Lev. XXVII. 2.

2 Wouters Dilue. S. S. In Jud. c. XI. q. 2. p. 143.

3 Lev. XVII. I.