Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
386 I>R. SANKOVIOS IGNÁC. zásban pedig a bűn »stultitia, insipientia, superbia,' jác- tantia.«] Bűnre vivő ok gyanánt az ős-bűn következtében rnegk romlott természetből támadó kisértést említi, melynek ép azért hathatósan útját kell államink.1 2 Sz. Hermész »Pásztor«-ában a bűnt »nequitia iri con- spectu Dei«-nek mondja.3 * A bűn oka gyanánt a test kivan- ságát nevezi, melyet legyőznünk kell, nehogy elveszszünk.'1 »Qui nefanda cogitant in cordibus, mortem et captivitatem assumunt« 5 — írja, mely szavakkal világosan érteti, hogy a gondolatban elkövetett vétek gonoszsága ugyanolyan, mint megfelelő cselekedeti bűn. Ellent kell állnunk a bűnös kívánságnak s hogy a harc hosszúsága s nehézsége el ne csüggeszszen, vigasztaló- lag figyelmeztet: »Potest diabolus luctari, sed vincere non potest.« 6 Sz. Ignác a gonoszok társaságától óv. mint a mely bűnre visz,8 melynek díja a kárhozat.7 Sz. Polihárp a szemek kívánságáról mondja, hogy az minden bűnnek kezdete, forrása.9 X. Láttuk az apostoli atyák tanítását úgy a természet- fölötti erényeknek, mint Istentől belénk öntött készségek- nek, valamint a bűnnek mibenlétéről. Vizsgáljuk most azo- kát egyenkint. 1 L. ad Philipp, c. XXI. ־ L. u. o. cap. III. ־ L. Past. Lib. II. Mand. IV. c. II. « TJ. o. Lib. II. Mand. XII. c. I. -• « L. Lib. I. Vis. I. c. I. * L. Past. Lib. II. Mand. XII. cap. V. י L. ad Eph. cap. VII. VIII. י L. u. o. cap. XVI. 9 L. ad Philipp, cap. IV. ׳
