Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
DR. HORVÁTU ISTVÁN. bizonyos az, hogy a pápai primátus Krisztus rendelkezé- séhez mérten állandó, az egyház létének tartamára szál, vagyis a világ végezetéig, minthogy a főnökség oka, szűk- sége és rendeltetése az egyházban minden időkre fenforog: addig másfelől kétségen felül áll az is, hogy annak terje- delme, tartalma, érvényesülésének mikéntje nem egyforma, hanem a benne foglalt egyes jogok mennyisége és minő- sége mindenkor az illető kor viszonyaihoz, szükségleteihez idomul, tehát váltakozik, majd szükebb, majd bővebb ke- retben mozogván. Eszerint majd újabb jogokat vesz gya- korlatba, melyek talán régibb korban nem mutatkoz- tak az egyház egysége, kormányzatának egyöntetűsége szempontjából oly fontosaknak, hogy maga az egyházfő kezelje; majd pedig elejt régebbi jogosítványokat, melyek a változott korviszonyokhez képest az új idők áramlatában már nem oly jelentőségűek, hogy velük az ap. szentszék megterheltessék, s esetleg átengedi azok gyakorlását az egyes megyés püspököknek avagy metropolitáknak. De azok a jogosítványok, melyeket bizonyos korban a pápa primá- tusi tekintélyével önmagában összpontosít, a dolog terme- szete szerint nem tekinthetők esetlegeseknek, hanem min- dig lényegesek gyanánt mutatkoznak. Ebből önként követ- kezik, hogy a Febronius által kezdeményezett, s azóta némely kánon ista által követett felosztás, mely a pápai jogokat lényegesek és esetlegesek vagy mellékesek csoport- jára osztja, elvetendő, mert a primátus lényegével, közvet- len isteni eredetével s a kath. egyház igaz szellemével a legélesebb ellentétben áll. Kétségtelen ezekből, hogy a pápai joghatóság történeti kifejlődéséből, evolutiójából az abban foglalt egyes jogok lényeges vagy esetleges voltára nem lehet következtetést vonni, mert az a pápai jogosít- vány, mely gyakorlatilag talán csak a VIII. vagy IX. szá- zadban merült fel először, azért nem kevésbbé lényeges, mint az, mely már az V. században volt foganatban. De a febroniusi felosztás ingatag, megbizhatlan voltát legjobban tanúsítja az a körülmény, hogy annak a követői közt nincs egyetértés az osztályozás alapjára nézve; s valóban nehéz, 360
