Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

JEFTE.

27

Izraelben ? ez méltatlan dolog ! Él az Úr! egy hajszál sem esik el az ő fejéről a földre, mert az Istennel munkálkodott ma. így megmenté a nép Jonathást, hogy nem halt meg.«1

A kettő közötti különbség világos. Míg ugyanis itt a nép a győzelmet határozottan Jonathás személyénél׳ tulaj- donítja, Jefte történetében azt nem neki, hanem fugadal- mának tudja be s azért nem ellenkezik, hogy végrehajtassák; amott Saul esküjének teljesítését méltán akadályozta meg a nép, mivel tudta, hogy Jonathás ártatlan; itt pedig a nép is téves hitben volt a fogadalom felől, melyről azt hitte, hogy minden körülmény között be kell váltani, mi- után a törvény a fogadás vagy eskü teljesítését mindenkire nézve egyformán kötelezőnek mondja ki.2 Ott tehát az ár- tatlanságot megmentette, mig itt téves meggyőződésből ugyan- azt áldozatul engedte oda.

Ami végre azon kérdést illeti: liiliető-e, hogy Jefte fogadalma teljesítése közben vetkezett ? már régen vita tárgya volt.

Némelyek, jóllehet a valódi feláldoztatást tartják igaz- nak, felmentik őt minden bűnösség alól; mások az ellen- kezőt állítják, s vannak, akik Jefte tettét legalább részben menthetőnek mondják. Áttekintésül legyen itt a nézetek schémája:

1. Jephte non peccavit vovendo, neque peccavit red- dendo;3

2. Jephte peccavit et vovendo et reddendo; 4

1 I. Kir. XIV. 6—45.

s Sum. XXX. 3. kk.

3 Serarius i. m. In. c. XI. Jud. Quaest. XVII. p. 326. ezen véle- ményt »maxime probabilisnak« mondja.

4 Carm. contra Marc. 1. III. 0. 4.

»Hic quia, quae non vult Dominus, promiserat amens,

Occurrit primo carum sibi pectore pignus,

Nulli sperata cecidit quod forte repente,

Promissam ut staret, solvit pia jussa parentis:

Peccati votum violenta morte coperuit Immanis timor, orbatae solatia vitae,

Pro scelere obtinuit famam, pro crimine laudem.«

Ugyanígy a legrégibb rabbik : Tract. Ta‘ anith c. 1. fol. 10. — Beresith Babba c. 24. fol. 65. —• Vajikra Babba c. ult. fol. ult.