Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
26 DK. HÁM ANTAT.. Nem mondható szerencsésnek az a párhuzam sem, melyet Lilienthal s mások Jefte és Jonathás esetei között felállítanak; mert hogy a két eset nem mondható hasonló- nak, kitűnik a Szentírás illető két helyének összevetéséből. Ha elolvassuk mindkettőt, könnyen észrevesszük, hogy kő- zöttük nincs semmi analogia. Jefte történetét már ismerjük, tehát újonnan tárgyalni szükségtelen; Jonathásról pedig a Királyok könyvében a következőket olvassuk. Mikor Jonathás, Saul fia, és társai a filiszteusok őrse- regéből mintegy húsz embert megöltek, a harci lárma hangjaira az izraeliták és a filiszteusok is a küzdelem he- lyére siettek és ott megütköztek. A győzelem az izraelitáké lett, »és az Úr megszabaditá az napon Izraelt■«. Ekkor Saul megfogadta: »Átkozott ember, ki kenyeret eszik estig, míg boszút nem állok ellenségeimen. És nem evek az egész nép kenyeret.« Jonathás nem tudván atyja fogadalmát, mézet evett. Tettének büntetése nem maradt el; mert midőn más alkalommal Saul tanácsot kért az l'rtól, hogy üldözze-e a filiszteusokat, az Ur nem felelt. Világos volt, hogy valaki megszegte a fogadalmat, mire Saul megesküdött ■־ »El az Ur, Izrael szabadítója! hogy ha Jonathás fiam által történt is (t. i. a vétek), másíthatatlanul meghal.« Hogy megtud- ják, ki a vétkes, sorsot vetettek. A sorsvetés Sault és Jonathást jelölte meg, mire kettőjük között újra sorsot vetettek, a mikor Jonathás találtatott bűnösnek, aki erre bevallotta Saulnak, hogy mézet evett. Mire »mondá Saul: Ezeket cselekedje nekem az Isten, és ezeket mívelje, hogy halállal halsz meg Jonathás! És mondá a nép Saulnak: Tehát Jonathás haljon-e meg, ki e nagy szabadulást szerzé hoc aliisque similibus verbis recentiorum Rabbinorum placent tabu- lationes, quaero item : a quibus et unde hanc verbi thanah signifi- cationem acceperint V Et mihi statim crepant ipsius Radak Radices et Commentarium. At sane praestaret Hebraicarum vocum significa- tiones tam Septuaginta, quam nostrorum interpretum fontibus, quam ex inquinatissimis Rabbinorum istorum haurire rivulis. Quas enim cupiunt, subiiciunt hi verbis notiones.« TJ. 0.
