Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Babik József: Hiba, vétek, bűn

286

A HITTUDOMÁXY MAGYAR NYELVE.

hiba, vétség; Ieris: csekély hiba, parányi vétség; levissima: hajszálnyi hiba, igen kicsi vétség; 1/ravis: tetemes hiba: //ravissima: iszonyú hiba, igen nagy vétség. — Az elsorol- takból kitűnik, hogy a »hiba« és »vétek« (vitium és culpa) elnevezés között ingadozás észlelhető, nincsen tüzetes, szó- ros megkülönböztetés; de azért elmondhatjuk, hogy a latin ndpa szónak nyelvünkben legjobban megfelel a vélek ki- fejezés.

Bűn (Sünde, Verbrechen, németül; sin. trespass, crime, delict angolul; péché. crime, délit franciául; peccato, trans- corso, misfatto, delitto olaszul). Régi magyar szó, mely a halotti beszédtől elkezdve kódexeinben s nyomtatványaink- ban különböző Írással sűrűn előfordul: Uimagguc szent Peter urot, húg ouga ment w hauet. Halotti B. — Lelkünk üdvösségéért szégyenljük ami bűneinkért való kicsiny forma- ságot. Pázmány. — Másod reze a pokolnac középső, kyben meg- szabadult lelkec kenzatatnac bocanando bynért.'N- SzebeniCod. — A bűn fogalmát a N. Sz. következőleg ismerteti: 1. Általán valamely törvénynek szándékos áthágása. 2• Szorosabb érte- lemben szántszándékos megvetése valamely erkölcsi, illetőleg isteni és egyházi törvénynek s maga azon cselekedet, mely e megszegésből származik. A szentirásban a »bűn« gyakran annyi, mint hajlandóság a bűnre, az ember erkölcsi terme- szetének megromlása: »Minden zsidók és görögök a bűn alatt vannak.« Róm. 8, 9.

Ne vegye rossz néven a szives olvasó, hogy a »bűn« szó magyarázatát a N. Sz. után a következő sorokban adom. E képzett szónak alapja bű-n. Azon visszataszító természeti hangot fejezi ki, mely rossz szag érzésekor, vagy csúnya, förtelmes dolog láttára, vagy valamely belső indulat, dühös- ség miatt valakiből kitör. Mint mondatszó, jelent utálatot s rokon: pihe! hű! heh büdös! Egyezik vele a hellen qpt~ német pfuj. francia fi (done), latin vak, olasz puli. A per- sában húr vagy hói Valler6 szerint a. m. odor sive bonus, sive malus. Fogalomban rokon vele (a természetivel) az erköl- csileg csúnyát, utálatost jelentő bűn is. »Hű. bű. bá, szájunk tátva ezt mondjuk, ha valakit alávalónak akarunk jelen-