Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt

264

DOSTÁL KÁROLY.

Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a héber lyra nemcsak bővelkedik ódái lendületű művekben, de arról is, hogy legnagyobb részük ódái mű.

Különösen a himnusz és a zsoltár említhetők föl, mint a héber költemények közt előforduló ódái műfajok. Mond- hatni, nincs egyetlen nemzet, melynek himnuszai és zsol- tárai a héberekéhez foghatók volnának.

Kevésben tér el egymástól — a mai meghatározás szerint — e két műfaj s némelyek el sem választják őket. de mégis eltérők! Az első nem zeng oly közvetetlenül Istenről, a legfőbb eszméről, mint az utóbbi. Az előbbiekben azon eszmék képezik a főelemet, melyek Istenhez emelnek föl, utóbbiban az Istenség eszméje van túlsúlyban s képezi a főelemet.

Mindkettőre számos példa van:

a) Himnuszok: Mózes hálaéneke Exodus 15. r. 1—18. v., Deuteronomium 32. r. a 8,, 14., 29., 33., 110., 147. stb. zsol- tárok, melyekben a hatalmas és dicsőséges Istent, minden jó legfőbb birtokosát és adományozóját dicsérik a költők, nem egyszer átcsapva a

b) zsoltár határába, mely már mondhatni, nem e földön, nem itt, e siralom völgyében, de ott fönn, ahol minden dicső, mennyei, az égben jár. Legfőbb tárgya Isten, legfőbb óhaja, szerelmének záloga, reményének horgonya, hitének erőssége, szóval mindene: Isten.

Eszméinek kifejezésére épen tárgya fönsége s eszkö- zeinek elégtelensége miatt alig képes, ép azért nyelve határ- talanul csapong s gyakorta többször mondja el ugyanazt, de mindig áthatva érzelmeinek forró melegével. Miért is a képek, hasonlatok, alakzatok megszámlálhatatlan mennyisé- gével találkozunk bennök. Ilyenek a héber zsoltárok. Majd a jó Isten segélyéért esedeznek, ismerve hatalmát és jóságát, majd a vett segélyért adnak hálát, majd dicsőítik kegyelem adományaiért, fönségeért. Majd a jövőbe tekintenek Isten lelke segélyével s elénk állanak a messiási zsoltárok, melyek majd közvetetlenül, majd közvetve oly élethűséggel mondják meg előre az Istenembernek, az Atya egyszülött Fiának