Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt
A HÉBER LYRA KRISZTUS ELŐTT. 265 életét, szenvedését, halálát, alapítandó lelki országát stb., hogy szemünk előtt áll ama már bekövetkezett, kegyel- mekben gazdag jövő. (2., 21., 44., 71., 109. zsoltárok.) Ami gyöngyszem, drágakő csak létezhetik a lyrában, az mind, mind ott csillog a zsoltárokban, — de kivált az utóbb említettekben. B) Az elégia-féle költeményekben a képzelem túlsúly- ban van az érzelem felett, de ez amazt, amennyire Csak lehet, ellensúlyozza. E körbe tartozó műfajok közül legki- válóbb az elégia, melynek az első és legfőbb sajátsága, hogy az érzelmek mindig a költő hatalmában állanak. Sohasem szabad elmerülnie az érzelmek tengerébe, hanem ellen kell súlyozni az érzelmeket: a csüggedést a reménynyel, fáj- dalmat örömmel, bánatot vígsággal stb., még pedig a kép- zelem segélyével. így eléri a költő azt, hogy egyoldalú nem lesz soha. A héber lyra bővelkedik elégiákban is. S ennek meg van a maga oka. Hányszor érte a zsidó nemzetet csapás: városok, falvak, erdők s ligetek hányszor estek az ellen martalékául! Hányszor támadtak föl ellene öngyermekei! Pedig az önütötte seb jobban sajog! De meg a magánélet- ben is hányszor fordult elő szomorúság, bú, bánat! Mind elégiái hangulatra ragadhatták az egykori költőket! Mily szép elégikus költemény a királyok könyvének 1. r. 19—27. verséig terjedő rész: Dávid siralma Saul és Jónatásért. A Krón. II. könyvében pedig világosan ki van mondva, hogy az elégia-féle dalok nem voltak ritkák: — »siratá őt; legfőképen Jeremiás, kinek minden énekes férfiai■ és asszonyai jelen napig gyakorolják a siralmas énekeket Józiásról úgyannyira, hogy mintegy törvénynyé lett Izrael- ben: íme, megiratott a siralmas énekekben.« (II. 35. r. 25. v.) A pszalmusok között is van egy-két elégiaszerű lan- tos mű, nevezetesen a 41. és 42. zsoltárok. A héber elégia legnagyobb képviselője Jeremiás. Nem is csodálható, hogy nagy tehetsége e téren működött. Mert azon gyászos kor gyermeke volt ő, melyben hazája, annyira
