Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

JEFTE.

23

Az ok, amely miatt hiában keressük az írónak a tárgy vagy tény felől alkotott ítéletét, azon módszerben rejlik melyet az ószövetség hisztorikus írói műveik megírásában követtek. A Machabeusok könyvének kivételével egyetlen történeti könyvet sem találunk, amelyben az író az elbe- szólt eseményhez hozzá fűzné ítéletét. Elmondják a jót, fel- említik a hibát anélkül, hogy azt dicsérnék vagy ezt rósz- szalnák. Szóval az író alanyisága sohasem játszik szerepet*. Találóan mondja Vigouroux, hogy e történeti írók eljárása »maniére impersondle d’ócrire l’histoire« j1 az ítéletet az olva- sóra bízzák, ki azt a tény milyenségéből és következményei- bői könnyen megalkothatja magának.

Nem kell tehát csodálkoznunk, 11a a történetírásnak ezt a módszerét találjuk fel a Bírák könyvében is. Az író nem rosszalja, nem helyesli Jefte tettét, hanem ránk hagyja, hogy az erkölcsi törvények szerint mondjunk róla bírálatot.2

A 8. helyen felhozott ellenvetés is célja-tóvesztett. De mert a Bír. k. XI. 40. verse másoknál is úgy szerepel, mint hathatós érv a szellemi feláldoztatás mellett, kissé köze- lebbről kell szemügyre vennünk.

A héber szöveg ezt mondja:

םימימ המימי הנכלת תונב לארשי תונתל זדתפי־תבל • ־ ׳

T Í ־ ״: - : - T * ״ : T :״ ־ T * T * T *

A kik ebből a helyből bizonyítják a szellemi vagy képletes feláldoztatást, valamennyien a ירונתל kifejezésbe kapaszkodnak s azt kieszelt tervüknek megfelelőleg ipar- kodnak magyarázni; holott ha megengedjük is, hogy az említett kifejezés gyökere máig sincs tisztába hozva, az az egy mégis kétségtelen, hogy ellenfeleink állítását nem bizonyítja.

1 Manuel Biblique. Paris. 1894. Tom. II. Part. I. §. 412.

3 Sz. Ágoston : »Neque approbavit hoc Scriptura neque repró- bavit, sed justitia et lege Dei consulta, aestimandum pensandum- que dimisit . . ., ut noster intellectus in judicando exerceretur.« Quaest. in Heptat. I. VII. n. 49. Ez a nézet általános érvényű minden esetre.