Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt
252 DOSTÁI. KÁROLY A különböző érzelmek szerint, melyek Dávid lelkét elfogva tárták, különböző zsoltárainak tartalma. Majd bűnei fölött kesereg: Ne verj meg Isten vétkeim miatt. Nézd, elliervaszta a bú, a kín ! Beteg vagyok, gyógyítsd fájdalmimat, Reszketnek minden csontjaim. Kifogy szemem, kisorvad életem, Kibágyaszt búm és bánatom, Míg ágyamat a kínos éjeken Siralmaimmal áztatom.' (6. zs.-ból.) A bűnbánat közvetetlen s megindító hangján kéri a koro- nás költő Urát, Istenét, hogy ne sújtsa őt, hanem végtelen irgalma szerint könyörüljön meg bűnös lelkén. Bűnbánati, kesergő dalai, mondhatni, legszebbek. Nem is csoda! Hisz botlásainak nagyságát élénken átérezte, utálatosságát fáj da- lommal szemlélte s megtört lelke alázattal kéri Istenét, hogy bocsásson meg neki. Majd édes bizalommal nyugszik meg az Isten akaratán: Az Úrban bízom én, Mért mondjátok nékem, Hogy erdők és hegyek között Keressem nyughelyem, Mint a madár, az üldözött. Míg a szelíd szegény, Az Úr igaz lévén, Biztos kegyében boldogul: Az Úrban bízom én, Örökre Benned, óh Nagyúr! (10. zs.) Máskor buzgón esd a Mindenhatóhoz s beléje helyezi minden reményét: Hallgasd meg Istenem, hallgasd meg hév imám ! Minden balesetemen figyelj Te reám. Reményem horgonya s erőmnek tornya lesz, Ha feljutok oda, nem érhet semmi vész. Es így zeng dalom, örökre zeng Neked, Minden s minden napon beváltom eskemet. (60. zs.) 1 1 A verses idézetek Kálmán Károly fordítása után vannak véve.
