Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt
A HÉBER LYRA KRISZTUS ELŐTT. 25S Ismét más alkalommal a meghallgatott kérésekért ad hálát s dicsőíti a mindenek Alkotóját, Urát, Kormányzóját. Mily szépen nyilatkozik meg a hála szent érzelme e ma- gasztos szavakban: Zengjenek nagy Istenünknek, Mert kegyelme végtelen. Zengjenek nagy Istenünknek Mindenek, mik üdvözültek, Éjszak, nyugat, dél, kelet, Minden üdvre ébredett! Zöld virányból pusztaság lett, El-kiölte ott a gazt, Pusztaságból dús virány lett. Éhezőknek adta azt. Honra leltek, szántni kezdtek, Honjuk állva él, terem, A királyok gyászba vesznek (Ismeretlen téreken . . . Népek mint a nyájak élnek . . . Vész gonosznak . . . üdv szegénynek ... (106. zs.) Lehetetlen felszámláhii azt a sok érzelemdús, szebbnél szebb, kedvesnél kedvesebb dalt, mely az ihletett költő ajkáról előtört. Legfölségesebbek azonban ama költeményei, melyek a Messiásra vonatkoznak. Ezekben oly pontos rajza látható a jövendő Messiásnak, mintha előtte folyt volna le amaz áldásos idő, melyben a Megváltó, az ő ivadéka, ólt, Bősz ebként fogtak át a vészek, Átok, bűn, pokol vigyorogva néztek. Kezem, lábam keresztiillyukaszták, Minden csontom összeszámították, Ruháimat eloszták magok közt, És sorsot vetettek köntösömre. (21. zs.) Vagy a 68. zsoltárban: A bűn nem enyém s nekem jutott A bünhődés, mint ezt Te jól tudod. De azt nagy Isten meg nem engeded,
