Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

230

DR. RÉZBÁN YAY JÓZSEF.

fölött kitűnnie. A pap naponta újra meg újra kell, hogy Krisztus szeplőtelen képmását magában felelevenítse, amidőn naponta az oltárhoz lépvén, Krisztusnak, a világ Megváltó- jának legnagyobb munkáját, a véráldozatot, helyette a világ üdvéért bemutatja. Mennyire kell, hogy, mint az ő helyettese, naponta nyomdokaiba lépni is törekedjék! Es mily visszatetsző lehet, hogyha az, akinek mindenben élő példának kellene lennie, a gyarlóságnak hódol és szenvedő- lyeknek rabja, talán épen nyílt részegeskedésével vagy mér- tékletlenségével községét is megbotránkoztatja!

2. A jó pap, hogy magánéletében is dicsőítse az Istent, a népnek épülésére szolgáljon és senkinek megütközésre okot és alkalmat ne szolgáltasson: azon lesz, hogy minden- ben józanságot és mérsékletet tanúsítson és magát fékezze, megemlékezvén az apostol intéséről: »Nemini dantes ullam offensionem, ut non vituperetur ministerium nostrum.« Kor.

II. 6, 3. Nevezetesen:

Nem fog túlságosan sokat költeni asztalára, ruháza- tára, mulatságokra és hiúságokra, hanem mértékletesen él, hajkoronát (tonsura) és kánoni öltözetet visel és olyan mulatságokban, amelyek vagy magokban vétkesek, vagy csak veszélyesek is, vagy botránkoztatók, vagy igen zajo- sak és paphoz nem illenek, részt nem vesz, pl. tánc, sze- rencsejáték, színház, hajtóvadászat, korcsmái mulatsá- gok stb.

Misem botrányosabb, mintha a pap az italnak rabja. Oly szenvedély ez, mely még világit is lealacsonyít. Meny- nyivel inkább a papot! Azért az egyház mindenkor azon volt, hogy e veszedelmes alkalmat a paptól lehetőleg távol tartsa és e botrányt megakadályozza, minélfogva szigorú egyházi fenyítékkel sújtotta és tiltotta a korcsmázást és hasonló helyek látogatását. A TV. later, zsinat 1215. fel- függesztés terhe alatt tiltja a papnak a korcsma látogatá- sát, kivéve ha úton van és kénytelen betérni. Ugyanily érteményben rendelkeznek az apostoli kánonok. Ap. can. 53. Ugyanily szigorral mondja ki a trienti zsinat: »a tabernis, choreis lusibusque abstineant.« S az esztergomi zsinat: »Ut