Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

214

DK. RKZBÁKYAY JÓZSEF.

ben ne viselje az illető a stólát, a másodikban ne intonálja ünnepélyesen a Dominus vóbiscum-ok. — Ha világiak bitó- rolnák a sz. rendeket, pl. világi gyóntatna, sz. Antonin —

III. P. tit. 17. c. 1. §. 1. — és Laymann i. h. — szerint bár súlyosan vétkeznek e bitorlás által, szabályszerűtlensógbe nem esnek, mivel ez csak az egyháziakat sújtja.

III. A rendnek szabálytalan felvétele (abusus ordinationis): aki lopva (anélkül, hogy a püspök megvizsgálta volna = fúr- tive) a rendet fölveszi; aki ugyanaz nap két magasabb vagy bár csak egy magasabb rendet és a kisebb rendeket fölve- szí — cap. 2. tit. de eo, qui furtive X. — ami azonban sok helyütt — nálunk is — ellenkező szokás folytán, amelyet a Szentszék nem kárhoztatott, elavult. Lig. 1. YI. n. 797.

— Aki kiközösített, degradált, suspendált, tilalom alatt levő, haereticus, schismaticus, vagy simoniacus püspök kezéből veszi fel a rendeket.

A magasabb rendbe való belopózás, az alsóbbak átug- rásával, (ordinatio per saltum), az illetéktelen püspök által (vagyis a tulajdon püspök »dimissoriale«-ja nélkül) történt fölszentelés a rendeknek kiközösítés állapotában, vagy a kánoni kor előtt, vagy a fensőbb rendeknek a kitűzött időn kívül (6 szombat: 4 kántorszombat, Sitientes (fekete) szom- bat, — Dom. Passionis előtt — és nagyszombat) való föl- vétele némelyek szerint — Phillips, Richter, Schulte, Kőnek

— szintén irregularitást szül, Hinschius ezt tagadja. Yaló- sággal pedig sz. Alfonz szerint — 1. VII. n. 361. és 1. VI. n. 783—800. — ez esetek nem is annyira irregularitást, hanem tulajdonképen suspensiot vonnak magok után.

IV. Nagyobb infamáló bűntények (enormia crimina) a melyek akár az egyházi, akár a polgárjog szerint megbecs- tele ni tők, azonban csak a szám szerint■ — taxatíve — fel- soroltak — cap. Is, qui de sent, excomm. in VI-o. — Can. Omnes vero causa. 6. qu. 1. — mint: lenocinium, bigamia, kettővel való eljegyzés, uzsora, felségárulás (ide sorolja az egyház a bíboroson elkövetett testi sértést, vagy az abban tettleg, vagy tanácscsal való közreműködést. Cap. Pelicis de poenis in VI-o), a törvény előtt való hamis eskü, az are-