Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról

A LELKI !*ÁSZTOKI OKOSSÁGRÓL.

191

nyíre a bűnös megtérését látván, a büntetést mérsékelheti, mely a vétkesre szabatott; de e kettőt oly összhangzatban tartja, hogy sem a kegyelmesség ki ne zárja az igazságos- ságot, sem az igazságosság túlszigorával el ne nyomja a kegyelmességet; mert a tapasztalás szerint gyakran a kegyel- messég több lelki hasznot és üdvöt adhat a megtért bűnös- nek mint a7 büntetés szigora, mely öt lelki és testi erejében megtörni s jó útra vezetni törekedett. így cselekszik az igazság, mely a bölcs keblében, az Istentől adott hit és szeretet szerint munkálkodik: szigorúan büntet ott, hol makacsságot tapasztal; kegyelmet pedig éreztet, hol azt jónak látja; de a személy-kegyeletet és barátságot félre teszi, nehogy bírói személyét levetkőzze ott, hol igazságot kell kiszolgáltatnia.1

Biasról a történelem beszéli, hogy midőn egy valakit halálra Ítélvén, sírt a szerencsétlen ember sorsa fölött. Midőn azonban kérdeznék tőle, miért sír az ember sorsa fölött, hiszen tőle függ őt elitélni vagy megszabadítani ? Bias feleié: Ha tőlem függne, bizonyára könyörülnék ez emberen, mert sze- retem az embert, de gyűlölöm a vétket; a vétket pedig a törvény és igazság megbüntetni parancsolja.1 2

Ezek szerint az okos lelkipásztor is a hibát üldözni fogja anélkül hogy a személyt gyűlölné és a személy iránt a mennyire csak lehet, kímélettel lesz, anélkül hogy a hibá- nak kedvezne.

Az a valódi okosság, mely igazságos is. Az igazság sokat tehet ugyan okosság nélkül is — mondja Cicero — de az okosság igazság nélkül mitsem ér.3

Azon tudomány, mely az igazságtól távol áll, ravasz- ságnak inkább, mint bölcsességnek nevezendő, jegyzi meg Plautus.4

A türelem is, melyre minden embernek, de kivált a lelkipásztornak van szüksége, a szeretet folyománya. Számos

1 Ihász Szeli. Kínost. III. k.

" Stobaeus. Serm. 44.

3 Cic. Lili. I. offic.

4 Stobaeus. Serm. 44.