Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról
190 DR. OCH ABA A. JÁNOS. ítélő bíróra bízta ügyét, meg, akarván mutatni, bogy a sze- lidség, nyájasság, béketürés oly kitűnő erények az ember- ben, melyeket mindenkinek, ki a társas életben boldog akar lenni, ki az Isten és emberek tetszését birni óhajtja, saját- jává kell tenni, mert az indulatosság és kevélység, a harag és gyiilölség olyan bűn az emberben, metytől az ártat- lan természet visszaborzad s utálattal fordul el. A szeretet igazságosságra is tanítja a lelkipásztort; mely szem előtt tartatja vele a »cuique suum« elvét, mely szerint a jók és rosszak iránt egyaránt, kinek-kinek érdeme szerint, jogos és méltányos leend. Szent Anselm szerint az igazságosság nem egyéb, mint a lélek szabadsága s az ész tökéletessége, mely örök és váltózhatatlan akarattal megadja mindenkinek a magáét: nagyobbaknak a tiszteletet, hasonlóknak a barátságot, kiseb- beknek az alárendeltetést, Istennek az engedelmességet, embereknek a jámborságot, ellenségnek a türelmet és sze- lidséget, szűkölködőknek a munkás könyörületességet. Ezen igazságosság nagy sz. Gergely pápa szerint abban külön- bűzik a farizeusitől, hogy, mig a keresztény szeretet igaz- ságossága együttérez, addig a farizeusé megvetéssel és bosszúsággal van telve; de nem azon bosszúsággal, mely az igaz érzetéből ered, hanem melynek kútforrása a ke- vélység.1 A valódi igazságosság tudja kérlelhetetlen és részrehaj- lattan szigorával a szeretet édességét párosítani s azokat, kiket feddeni és a kik fölött Ítéletet mondani kell, szívé- ben önmagánál jobbaknak tartja; mi által egyrészt a bűnöst megóvja a további eséstől és másrészt alázatossága által önmagát is nyugtatja meg. A valódi igazságosság szigorú és kegyelmes biró egy- szersmind. Szigorú biró, mert a vétkest ítélet alá veszi s keményen megbünteti, nem tekintvén sem atyát sem anyát, sem személyt, sem gazdagságot, sem szegénységet, hanem csak magát az igazságot. Kegyelmes pedig annyiban, meny1 Greg. M. Homil. 34. in evang. Luc.
