Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról

A LELKIPÁSZTORI OKOSSÁC1RÓL.

181

műk vagy egyedül okoskodó de tettliiányos eszük segélyével vélik elérni, azok az okosságról, nevezetesen pedig a lelki- ))ásztori okosságról nagyon téves fogalommal birnak.

A bölcsesség és a józan okosság, ép úgy mint a hit, Isten ajándéka; ez csak a jóknak és igazaknak adatik, kik azt mint Isten ajándékát becsülni tudják. Ilyen okosságot kell kérnie minden embernek Istentől ha keresztény és polgári kötelességét mint jó keresztény és jó polgár telje- síteni akarja; ilyent minden jóbarátnak, ha tartós barát- ságra számítani akar; ilyent minden gazdag és hatalmas úrnak, ha Isten és embertársai iránt igazságos és méltányos akar lenni; ilyent minden szolgának, ha ura iránt hű és igazságos lenni akar s annak akaratát pontosan teljesíteni kívánja. -׳- A lelkipásztor pedig keresztény ember, polgár és barát, !ír és szolga is egy személyében. — Mert az ily okosság, mely Isten szájából származik, adhat csak útmuta- fást a léleknek mind a jó teljesítésére mind a rossz kerülé- sere; többet ér ez minden aranynál és ezüstnél, becsesebb a legdrágább gyöngyöknél, a legnagyobb gazdagságnál s emberszívet hódító magas méltóságoknál. Valami kívánatos dolgok vannak e világon, ehhez épen nem hasonlíthat- nak, ennek becsével fel nem érhetnek. Valóban boldog ember az, ki ilyen bölcsességet találhat, ki ilyen okossággal bővelkedhetik; mert úgy intézheti egész életrendét, hogy mind Isten előtt igazsággal mind emberek előtt becsülettel megállhat, mondja sz. Pál s megjegyzi még, hogy midőn az esztelen teljes erejéből kiönti magát, a bölcs mindig félre tesz valamit. Tehát okos ember az, ki egyszersmind előrelátó, ki jövendőjére is gondol.

Már az ókor bölcsei minden erény vezérének mondot- ták az okosságot. Ennek jótékonysága által különböztetjük meg a jókat és a rosszakat, az illemeseket s illemetleneket, ez által bíráljuk meg a tényeket, s a mennyiben jók, hely- benhagyjuk, a mennyiben pedig rosszak kijavítjuk. Az okosság az emberek kormányzója s minden azok közötti viszony és összeköttetés vezére, a miért Jamblicus új pia- tonista nem kételkedett kimondani: ha van összeköttetésünk