Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról

182

DR. OCII ABA A. JÁNOS.

az Istennel, úgy az okosság által van s ez által hasonlí- tunk hozzá.1

S. Bion egykor azt rnondá: az okosság annyira áll a többi erény fölött, mint a látás az érzékek fölött. Mert valamint a szemek világítanak az egész testre, úgy az okosság ad fényt és teljes világosságot minden erényre. lsem lehet semmiféle erény okosság nélkül. Mert hogyan adhatná meg az igaz mindenkinek a magáét, ha az okosság meg nem mutatná, kinek mivel tartozik.1 2

Cicero piedig állítja, hogy nem lehet kellemes az élet, ha hiányzik tőle az okosság.3

Pythagorás is az okosságról e hasonlatban szólt: vala- mint a hadsereget a vezér vezeti, a hajózást a kormányos, a világot az Isten, lelket az ész; úgy a jelen élet boldog- ságát az okosság vezeti és kormányozza.4

Philo pedig a következőket mondta: Valamint a váró- soknak legbiztosabb erősségei az erős és bátor férfiak : úgy a mi városunknak, mely testből és lélekből áll, legbiztosabb erőssége az okosság.5

Hogy azonban a valódi, nevezetesen a lelkipásztori okosságot a hamistól megkülönböztetni képesek legyünk, próbakő gyanánt szolgálnak egyrészt a keresztén}־ hitelvek, másrészt pedig a tudományos és tapasztalati úton szerzett emberisme és az emberekkel való bánásmód. Ez utóbbi na- gyón tág körben mozog ugyan, mivel az embermegfigyelés eredményei nem mindenkor és mindenütt egyneműek még ugyanazon körülmények között sem; melyeket csak nagy- jából is megjegyezni, elsajátítani s azokhoz képest helyesen eljárni csak nagy fáradsággal, az összeseket pedig kiismerni csaknem lehetetlenség, vagy csak ritkán sikerül. De másként áll a dolog az elsővel; mivel a keresztény hitelvek és a lelkipásztorkodás célja valamint az ehhez szükségelt eszkö1 Jamblic. In epist ad Aphalum.

2 Laert. Lib. IV.

3 Cic. Y. Tűse.

* Archyt. Pythag. L. II. c. 4.

5 Philo. De sacrif. Abelis et Caini.