Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
12 DK. HAM ANTAL. «red, hogy a fogadalom tárgyát az eredeti héber szöveg nyomán eltérő értelmezéssel határozzák meg. Ezt véve figyelembe, a szellemi áldozat védői három csoportba oszt- hatók: I. az első csoport szerint Jefte fogadalmának egy tárgya volt: személy; II. a második azt mondja, hogy Jefte clisjunctiv foga- da,Imát tett, tehát hét tárgyat kell felvenni: vagy személyt vagy dolgot; III. a harmadik a legújabb csoport, mely azt vitatja, hogy a fogadalomnak két tárgya volt ugyan, de nem dis- junctive, hanem conjunctive: személy vagy dolog és (ezen kívül) még egy áldozat. I. Az első csoport, melybe legtöbben tartoznak, azt állítja, hogy Jefte fogadalma csak személyre irányult, a héber sző- veget tehát ,דשו אצויה רטיא אצי ־תלדמ יתיב •תיקל יבושב םולשב ינבמ ןומע היהו ,דוהיל והיתילעהו הלוע T ••־:־: T ־ T 7• helyesen fordítja a Vulgata: Quicunque primus fuerit egres- sus de foribus domus meae, mihique occurrerit revertenti cum pace a filiis Ammon, eum holocaustum offeram Domino, úgyszintén a LXX is, mikor 6 ixjtoQsvdyevog stb,- vel adja vissza; csakhogy a Vulgata »holocaustum« kifeje- zése alatt nein physice égő áldozatot kell érteni; mert e kitételek: »az Úrnak szentelni« és »égőáldozatot bemu- tatni« az egész elbeszélésben azonos fogalmaknak tűnnek fel; ennélfogva Jefte égőáldozata nem anyagi, hanem szel- lemi értelemben veendő: az Úr szolgálatéira való élethosszig- Jan tartó szentelésről; mert 1. Jefte sem erkölcsileg nem vadulhatott el úgy, sem a törvényekben nem lehetett annyira járatlan, hogy azt gondolhatta volna, hogy anyagi emberáldozattal Jehovának tetsző szolgálatot teljesít . . . Hogy Jefte leányának feláldoztatása csak szellemi áldozat volt, . . . határozottan bizonyltja az is,
