Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

JEFTE.

13

2. hogy az ószövetségben már a legrégibb időben találunk szüzeket, kik magukat a szentsátor szolgálatára szentelték;

3. hogy Jefte leánya habozás nélkül szólítja fel atyját fogadalma teljesítésére;

4. hogy kéri atyját, engedjen neki két hónapot, hogy barátnői társaságában megsirathassa szüzességét, azaz hogy sírhasson, nem azért, mivel szüzén kell meghalnia, hanem mert szűznek kell maradnia;

5. hogy az a megjegyzés, mely a fogadalom teljesítésé- ről szóló tudósítást követi: »ki nem ismert vala férfiat« (39. v.), csak a fogadalom teljesítése utáni időre ért- hető . . .;

6. hogy mivel minden égőáldozatnak a törvényes oltáron, a szentsátorban, a papok által kellett bemutattatnia, nem lehet elképzelni, hogyan működhetett közre egy ember- áldozat bemutatásánál egy pap, vagy hogyan engedhetett meg Jehova ilyen áldozatot az ő oltárán;

7. hogy a Bírák. könyvének szerzője a fogadalom tel- jesítósét egyszerűen csak ezen szavakkal adja tudtul: »és ez a mint fogadta vala, úgy cselekvék vele« (39), anélkül, hogy egyetlen szóval is rosszalná, holott máskor a kisebb bűnö- két is megfeddi (Bír. VIII. 27);

8. szokássá lett, hogy Izrael lányai évenkint kimen- tek a hegyekbe Jefte leányát magasztalni, ami minden esetre nem történt volna, ha Jefte leányát elégették.«1

Ezen érveken kívül Lilienthal felhoz még egyet, melyet hallgatással mellőzni mi sem akarunk. Azt kérdi ugyanis: »Vájjon az izraeliták azon két hónap alatt, melyek a fogadalom teljesítéséig elmúltak, nem tettek volna-e ellene kifogást, a mint hogy hasonló esetben a halálra szánt Jonathást is megszabadították« (I. Sám. XIV. 45).2 Székely pedig ezt mondja.: »Nehéz volna hinni,

1 Scholz : Die heil. Alterthümer des Volkes Israel. Kegensburg. 1868. 2. Abth. §. 56. S. 120 — 123.

3 Lilienthal : Die gute Sache der . . . göttl. Offenbarung. Königs- berg. 1761. 2. Aufl. 4. Th. Cap. 9. §. 66. S. 879.