Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

130

DR. 8TÜCKNER JÁNOS.

alapelvről, mely cselekedeteinkre az erkölcsösség vagy erkölcs- telenség bélyegét rásüti. Alapelvröl, mely lelkiismeretünk fölött ítél; magunk pedig cselekedeteinkről szerinte lelki- ismeretet alkotunk. Vezér eszméről, melyre az erkölcstani- tők tanításaik egész rendszerét felépítik. Szellemről, mely az erkölcstant írót Ítéleteiben s döntéseiben, a hitszónokot fejte- getéseiben s tanításaiban, a gyóntatót bírói s tanítói tisztje- oiek betöltésében, mindnyájunkat pedig erkölcsi csélékede- leinkben vezéo-li. Alaptételről, melytől úgyszólván erkölcsi érzékünk gyöngédsége vagy gyöngédtélensége, lelkiismeretűnk finomsága vagy tágassága, erkölcsi felfogásunk szigora vagy enyhe függ■

Akárhány szerző erkölcstani munkáiba tekintünk, a szerint, amint egyik vagy másik rendszer mellett foglal állást, szigorúbban vagy enyhébben, törvény vagy szabad- ság mellett dönt mindazon kérdésekben, hol e tekintélytől jövő pozitív kijelentés híjával kétes helyzettel szemben találja magát az ember.1 Már pedig, bevallhatja mindenki, nem közömbös dolog, hogy erkölcsi ügyekben hogyan dön- tünk. Nem mindegy, akár a törvény, akár a szabadság pártjára állunk. Mindkét elemnek megvan a maga határo- zott jogköre, melyek egymást érinthetik, de át nem lép- hetik soha — míg erre a két jogkör ura fel nem hatal- máz. Épp azért nem is mondhatjuk: döntsünk inkább a

1 P. Hammerstein S. J. Dr. Sima!• Th. aequaprobabilista szer- zőnek »Lehrbuch der Moraltheologie« című müvét ismertetvén így szól : »Ha a legalapvetőbb kérdések egyikében a szerzőénél enyhébb véleményt vallunk, természetes, hogy mi az egyes pontokban hason- lóan az enyhébb döntést tartjuk helyesnek. Ez áll pl. az epikia tel tété- leiről (76. 1. lásd Lig. I. 201.); a kötelességről, mely valamely tör- vény, pl. a húsvéti áldozás kötelme teljesítésének szüksógképeni anticipálását kívánja (77. 1. 2. j. ; Lig. VI. 298.) ; a föltételekről, melyek mellett, a bűnben való merőn materiális részesség meg van

engedve (383. 1.: Lig. II. 59.);

...........azon esetekről, melyekben az

em

berölés az önvédelem szempontjából szabad (403. 1.; Lig. III. 386.): azon igazságok köréről, melyeknek ismerete az örök üdvösség eléré- sére necessitate medii szükséges (215. 1.'; Lig. II. 1, 2.). — Stimmen aus )Maria-Laach, 1877. 8. fűz.