Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
törvény javára; ez biztosabb. Nem azért, mert ámbár jobb gyöngódebb lelkiismerettel bírni; de nem szükséges, hogy e célból az enyhébb felfogást olyannak tüntessük fel, mely- nek nyomában szüksógképen a tágabb lelkiismeret jár. Mert ellenkezőleg a probabilismus története bizonyítja s a dolog természetéből folyik, hogy a szigorúbb álláspont csak elméletben tarthatja fel a lelkiismeret a szigorból neki tulajdonított érzékenységét, melyet a gyakorlat azután skrupulózussá s természetes következménykép laxussá, fék- télén né alakít át. Azért vette fel a harcot Liguori sz. Alfonz a kinövésekkel teli túlhajtások ellen s szentségének ösztönszerű tapintatával az arany középútban, a Krisztus könnyű igájának megfelelő, az ész követelményeit kielégítő enyhébb erkölcsi rendszerben találta meg a lelkiismeretet alakító s azt elbíráló módot és eszközt. Ballerini azt mondja azokról a túlkövetelőkről: Unde patere poterit, homines istos, qui zelo quodam, qui furoi similior vide- atur, insectati sunt laxitatem, quam consequi existimabant ex communi doctrina nullam imponente obligationem se- quendi opinionem probabiliorem, istos (inquam) veram laxi- totem reapse induisse et ideo huc prolapsos, quia non intel- lexerunt statum quaestionis. (Opus Theol. Mór. III. 160. 1.) Ezek az emberek nem ismerték a dolog mibenlétét. Tehát az a hangoztatott szigor nem is lehet az ész köve- telménye. Eszerint annál kevésbbé van jogunk az enyhébb erkölcsi felfogást feketíteni s holmi laximussal vádolni. Az ész igenis elismeri a törvény kötő erejét, a tekintély fönségót; de egyúttal védi a szabadság jogát akkor, midőn konkrét esetben a kettő közötti viszony nem minden két- ségen felül áll s addig, míg az összhang kettejök közt fennállhat. A tárgy, melyről beszélni akarunk, annál fontosabb, minél gyakrabban lép fel az életben; minél gyakoribb az eset, hogy az ember a viszonyok át nem látása miatt határozni nem tud, sokszor határozni nem szabad; midőn cselekedve törvényt sérteni látszik, nem cselekedve pedig tűrhetetlen jármot venne vállaira; s mindamellett cselekeAZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 131 9*
