Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. 85 pontjából is tekintették, kaptak elég ntat-módot, liogy a házasságot felbontsák. Olyformán okoskodtak, hogy ha a házasság megkötéséhez szükséges a beleegyezés, akkor az szükséges a folyamához is. Ha a consensus megszűnt, feles- leges a kényszertörvény, mert az csak árt s nem használ. Ezért tiltotta a római jog, hogy azt, aki. válni akar, ebben meggátolják. S ezért úgy értette a római jog az örökre lekötést, hogj׳־ azoknál érvényesül az, kik azt meg akarják tartani. Az állam szempontjából a jog veszélyesnek tartotta volna kényszeríteni a házasfeleket, 11a a beleegyezés meg- szűnt. Mert nem csupán a szeretet fűzte össze őket, hanem e házasságból az állam is várt hasznot s az állam érdeké- ben a házasságkötés a gyermek, még pedig fiúgyermek nem- zése végett létesült, t. i. uxorem ducere liberorum pro- creandi causa. Tudjuk azt is, hogy a feleség, amidőn férje manusa alá került, mindenét, tehát vagyonát is férje hatalma alá adta s minden javát férje javára tette gyümölcsözővé. A római jog ez esetben úgy fogta föl a dolgot, hogy igaz- ságosság lesz, 11a megadatik a mód az elválásra, mert akkor a feleség jogai újra felelevenülnek. Az elválás csak akkor vétetett érvényesnek, ha a szándék megvan az elvá- lásra, t. i. az egész életre való elkülönülésre. Ha a férj és feleség elváltak, de azután ismét kibékülve összeköltöztek, nem tekintette a római jog elválásnak, hanem úgy vette, mintha a házasok mindig együtt éltek volna. A római jog különbséget tett a divortium és repudium között. Divortium alatt csupán a házastársak elválását értette, míg repudium alatt házas és jegyes felek elválását, amint Modestinus írja: »Divortium inter virum et uxorem fieri dicitur, repudium vero sponsae remitti videtur, quod et in uxoris personam non absurde cadit.«1 Elválási ok a régi törvényben három van felemlítve, mely még állítólag Romulustól származik: házasságtörés, házastárs elhanyagolása és magzatelhajtás. Később az aszDig. LXVI 101. §. 1.
