Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
72 BÍRÓ DEZSŐ kereszt alá vehető volt. Ez évet azonban Justinián négy évre terjesztette ki.1 Ha a gyám a házasságtilalom dacára elvette a gyá- moltat, infamiába esett s a kötött házasság nem tekinte- tett justum matrimoniumnak, sem egymás után nem örö- kölhettek. Tiszti viszony a tartományban. E házassági akadályt Gordianus állította fel s e szerint a tartományi tisztviselő, míg hivataloskodása tart, tartománybeli leányt nem vehe- tett feleségül,2. épen mint a gyám gyámleányát. Ennek egyszerű, oka volt: a tisztviselő, ha familiaritásba jutott valamelyik családdal, arra nagyobb befolyással birt, több jogot vindicálhatott magának. Ha vége volt hivatalos évé- nek, megszűnt az akadály. Ez kiterjed minden tisztvise- lőre. Kivételt képeznek a katonák, kik szabadon nősülhettek hivataluk miatt bárhol.3 Az eljegyzés azonban megvan engedve a Digesták szavai szerint : »Si quis in aliqua prov...........uxorem ducere non potest, quamvis sponsare no n prohibeatur.«4 A nőrablás, raptus. Á nőrablás tisztességes asszony- nak, szűzleánynak, apácának erőszakkal való elvitele a kéj kielégítése céljából. Ezek között a házasságot a római jog egyenesen semmisnek declarálta,5 sőt büntetéssel sújtotta az olyan szülőket, kik elrablott gyermekük házasságába bele- egyeznek.6 A liázasságtörés, adulterium. A római jog különbséget tett az adulterium és a stuprum, fajtalanság között. Stuprum, ha a nő, akivel valamely férj közösül, nincs senkivel sem házasviszonyban ; adulterium pedig, 11a házas viszonyban van. A stuprumot a római jog nem vette házasság gátló aka- dálynak, ami onnan is kitűnik, hogy a férj, ha neki úgy * * Cod, V. VI. 6. » Dig. XXIII. II. 38. > Dig. XXIII. II. 65. ‘ Dig. XXIII. II. 39. » Cod. IX. XIII. « Nov. CXLIII.
