Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról

729

nék óé ereznék maguk is, amit hirdetniök kell a bűn gonosz-׳■ sága és szégyene felől; ha nem annyira a bűn kerülé- sere lettek volna nevelve: sokkal több undort és megvetést tanúsítanának a bűiméi szemben, semhogy elessenek és botrányt adjanak. Si sal evanuerit, in quo salietur?

Ott van a hittanítás kötelessége. Euntes docete. S elég- nek tartjuk-e az iskolai hitoktatást? Az egyház külön templomi katekéziseket rendelt el. De hát kik hallgatják ? Tiszta katholikus hitközségekben talán többen. Ámde város- helyen majdnem senkisem. Hasonlóképen a prédikációk! Falun csak van hallgatóság. Városokban nagyon kevesen. Azokat is jórészt a pientikulák, az úgynevezett fél vagy egész szentek teszik ki. akikre nézve szinte feleslegesek, mert vagy jámborok igazán, vagy pedig gőgös, rendszerint elbiza- kodott és elkapatott teremtések, akik a. pap szavát semmibe veszik s azt képzelik, hogy hit dolgában ők majdnem töb- bet tudnak a papnál. De hisz' a tanítás nálunk az egyetlen igazi hitszabály! (Regula fidei formalis.) S az emberek között, főkép az értelmiségnél, vallási tekintetben óriási a tudat- lanság és tájékozatlanság! Ezekkel már most mit tegyünk ? Kagy׳ szónokaink nincsenek, akik templomba vonnák a közönséget —- mert hát mi szónokokat sem épen képezünk. Mi fog történni az elmaradottakkal ? Euntes docete. Közéjük kell menni. Oda kell férkőzni hozzájok. Ha ők elhagynak, nekünk kell felkeresni őket. S amit a templomban elmu- lasztanak, a társadalmi életben pótolandó helyre. Terme- szetes nem erőszakosan, hanem szép szerével és módjával, simán és ügyesen. Tessék reá nevelni a papjelölteket! Az emberek nyújtanak alkalmat, hogy a beszélgetés anya- gát, 11a. nem is mindjárt a legelső ízben, értékesíteni lehes- sen az ő javukra a vallás érdekében. És egy kedves meg- jelenés«, olvasott és járatos papot mindenkor szívesen látnak és hallgatnak maguk között az emberek. Csak nem kell reájok fogni, hogy ellenségei a papnak! S mennyi kedvező esély következhetik be, hogy papjaink valóságos apológiát nyújthatnak s új, addig nem is sejtett világossággal szol- gálhatnak a közönyöseknek ! Sokszor épen a legellenségesebb

A PAPNEVELÉS REFORMJÁRÓL.