Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kudora János: Francia egyházi szónokok
FRANCIA EGYHÁZI SZÓNOKOK. 611 a közönségesen alárendeltnek vélt tárgyakat is, így a szalon- csevegések esetleges bűnös oldalaira is felhívja hallgatói ügyeimét. »A megszólás mindig fűszere volt a csevegésnek, de ma még inkább az mint bármikor. E nélkül minden unalmas, minden izetlen. A legokosabb beszéd, a legérde- kesebb tárgy taglalásánál elalszunk. Ugyan mit kellene tenni az álom elűzésére, mit kellene felhozni a vidámság felkeltésére, mely oly kellemessé teszi az együttlétet ? Nem kell egyebet tenni, csak felebarátunkat kell a megszólok nyelvére adni; élénk színekkel kell előadni, szellemesen kell megbeszélni a város vagy városnegyed titkait: sorról sorra elő kell hozakodni a napi hirekkel. Ekkor felébrednek a szunnyadók, kitágulnak a szivek, a figyelem megkettőző- dik, a legszórakozottabb is észreveszi az elbeszélés minden árnyalatát. Minden szem a beszélőn függ; jóllehet senki egy szóval sem fejezi ki örömét a hallottak felett, az elbeszélő a taglejtés-, az arczjáték-, az elfojtott nevetés-, a fejbólintásból mégis észreveszi a hallgatók gyönyörét, melyet elbeszélésével okoz .... Senki addig nem távozik, míg az elbeszélésnek vége nincs s a hallgatók azt képzelik, hogy lelkiismeretűk sérelme nélkül szellemesen és vígan mulat- rak . . . Pedig egy jó barátunk cselekedetei képezték a mu- latság tárgyát . . . Jól tudjuk, hogy mit kívánna most a szeretet s ennek megfelelni akarnánk is. de hiányzik a kellő tapintat és bátorság. Talán bensőnkben fájlalva fohász- kódunk fel, s haragszunk is gyengeségünkre, de nem merünk, nem bírunk magunkon segíteni. Belsőnkben eííentmondunk, külsőleg bátorítjuk a megszólót, hogy folytassa, s így része- seivó válunk a megszóló gondolatok-, szavak- és érzelmek- nek. Ezáltal a megszólásban megerősítjük a rágalmazót s a helyett, hogy meggyógyítanánk őt, vesztét okozzuk s vele együtt magunk is elveszünk.« 1 Megható szerettei óvja hallgatóit a regényolvasás lelki veszélyeitől, melyek a szív ártatlanságának himporát letör- lik: »A regényben valami történet, vagy helyesebben szólva 1 A megszólásról beszédvázlat 5. pont. 39*
