Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Sztavrovszky Gyula: A szűzi tisztaság apologiája
SZTAVROVSZKY GYULA. utódainak számtalan nemzedékét is az élet birodalmából elragadja; akkor ugyanily bűnt követne el az a fiatal katona is. ki a csata mezején hazájáért elesik; akkor ugyanily bűnt követne el ama buzgó fiatal orvos is, ki fertőzött betegek gyógyítása közben a ragály zsákmányává leszen. Ha minden ember föltétlenül kötelezve volna arra, hogy az emberiséget szaporítsa s utódokat hagyjon hátra, akkor a most említett önfeláldozó egyéneket mind szintén a társadalom elleni bűnösöknek kellene tartanunk, mivel az emberiség szaporítására vonatkozó kötelességükkel mit- sem törődnek, utódokat hátra nem hagynak. Már pedig azt látjuk, hogy a társadalom ezen feláldozó egyéneket koránt- sem gáncsolja, emléküket korántsem dobálja kővel, hanem ellenkezőleg, őket ama hősies viseletűk miatt, melylyel ön- magukat s lehető utódaikat embertársaik javára feláldozták, igen nagy tiszteletben tartja s emlékük előtt kalapot emel. És mi okból teszi ezt a társadalom ? Azért, mert így kivánja ezt az egész emberiség közlelkiismeretének szava, mert így kivánja ezt az igazságszeretet, a hit, a kegyelet közérzete! A társadalom közhite tehát nem bűnül, hanem még nagy érdemül rója fel fentnevezett egyéneknek azt, hogy ők bizonyos magasabb célokból az emberiség szaporodását elő nem mozdítják, hanem saját életüket feláldozzák s utódok nélkül halnak el. Vájjon ezen közhit nem szolgál-e bizony- eágául annak, hogy az emberiség szaporításában való közre- működés minden egyes embernek nem feltétlen kötelessége? Igazságos-e, méltányos-e ezek után a társadalom elleni bűnösöknek bélyegezni azon egyéneket, kik magasabb erkölcsi célokból, különben életüknek minden kockáztatása s veszélyeztetése nélkül, az emberiség szaporításában való közreműködéstől, utódok hátrahagyásától lemondanak s a szűzi életre szánják magukat? A szűzi tisztaságban élő egyének legkevésbbé sem vétkesek a társadalom előtt, hanem ellenkezőleg, annak legnagyobb, legönzetlenebb j óltevői, mert minden tekintet- ben nemesítő] eg hatnak a társadalomra. Minden szellemileg el nem vakult, romlatlan ember tudja, hogy az erkölcsiség494
