Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Sztavrovszky Gyula: A szűzi tisztaság apologiája

484

SZT AYROYSZK Y GYULA.

taság erénye természetellenes dolognak látszik. Ha a halba- tatlan szellem létezését tagadjuk s az embernek nevezett lényben nem látunk egyebet anyagnál és testnél; ha azután ezen felfogás alapján csupán csak a testi ösztönök uralmá- ról s a test szükségleteiről veszünk tudomást, a szellem uralmáról s ennek felsőbb erkölcsi szükségleteiről pedig mitsem akarunk tudni, sőt ezeket mint pusztán kigondolt dolgokat kinevetjük; ha továbbá a testnek minden ösztö- neit kivétel nélkül, tehát rendellenes vágyait is, természe- tesek-, észszerűek- és megengedetteknek tekintjük, akkor valóban lehetetlen a szűzies állapotot természellenesnek nem találnunk, midőn ez nemcsak minden bűnös tisztátalanságot elítél és kerül, de Isten iránti szeretetből még a test tör- vényes kívánalmainak kielégítéséről is lemond. Csoda-e, ha ilyen bölcselkedés mellett a szűzi tisztaság mint »termé- szetellenes különcködés« gáncsolás tárgyává tétetik ? —

Es 11a azután az ily materialistikus tanokkal táplált tár- sadalom és a testi ösztönök és vágyak uralmát proklamálja. vagyis kimondja, hogy minden testi ösztönnek és vágynak kielégítése természetes és észszerű, mindaz pedig, ami e kielégítésnek korlátokat szab, természetellenes és észszerűt- len! lehet-e csodálkozni, ha az ilyen társadalomban még a házasságbeli tisztaság is a ritkaságok közé tartozik, a ke- resztény szüzesség pedig majdnem semmiféle oly képvise- lökkel nem bir, kik azt megkedveltetnék vagy legalább iránta tiszteletet gerjeszteni tudnának? Lehet-e az ily tár- sadalomtól elvárni, hogy a szűzi tisztaságot ne ócsárolja, miután ez az ő tisztátalan életmódját, mint törvényellenest és bűnöst, elítéli és kárhoztatja?

Jelen értekezésnek nem lehet feladata, a materialis- tikus irányi! bölcselet részletes cáfolatába bocsátkozni. Elég legyen itten csak azt állítanunk: hogy a materialistikus bölcselők s a nekik hódoló társadalom, midőn az embert csupán testből állónak és csupán házassági életre alkotott- nak mondják, az emberi természetet illetőleg nagyon egy- oldalú és szűk látókörben mozognak, vagyis az emberi tér- mészetet egész terjedelmében és teljességében nem ismerik.