Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

395

— Oh! vajha keltenének e sorok minden papnak szivében viszhangot, hogy első szeretetök lángja, melyet az Úr iránt ihletett pillanatban éreztek, újra fölóledne, és leráznák magokról a port, a mely a világ zajában rájok tapadt s újra feszülne az elernyedt íj, újra a régi szeretettel csüng- nének az egyházon és a halhatatlan lelken, a melynek bol- dogítása pályáj oknak legfőbb feladata!

»Aki szent, az legyen még szentebb« s aki buzgó, legyen még buzgóbb, aki pedig már elcsüggedt, elevenedjék fel újra és megifjidt erővel fogjon hozzá újból a munkához s ha egy csendes, nyugodt órája jut, apostoli feladata s nehéz munkája közben, szentelje azt e sorokra és olvassa el szerény sorainkat!

1. A hivatás általában. — Fogalma és tar- talmi köre.

A lelkipásztornak eszményképe Krisztus. Törekednie kell tehát, hogy az ő nyomdokaiba lépjen. Szükséges ennél- fogva, hogy magában véve bizonyos erényekben kitűnjék, a melyeknek művelése reá, mint a község póldányképére, is elkerülhetetlenül szükséges, hogy példáján mások is épül- jenek és ő mindenek előtt jó példával világoskodjék. — Exempla trahunt. Nehogy, mint az apostol mondja: »ne, (hm aliis praedicaverim, ipse reprobas fiam.« 1 — De szükséges ez annál is inkább, mert hisz neki, Krisztus példájára, naponkint a vérnélküli és szeplőtelen élet áldozatát kell bemutatnia istennek, mert Krisztus Urunk utóda lóvén, kell, hogy annak példáját tartsa szem előtt, a kiről az apostol mondja: »Qui ׳non necesse habuit quotidie pro seipso, dein pro aliis offerre sacrificium«,2 vagyis a papnak, mint ilyennek, méltónak kell lennie, hogy pedig méltó legyen, bizonyos erényekben kell kitűnnie.

Azonban a lelkipásztor, mint ilyen, nemcsak egysze- rűen követője Isten Fiának, hanem Krisztus Urunk meg- 1

A LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE.

1 Cor. I. 9, 27. נ Hebr. 7, 27.