Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

394

DK. RÉZBÁXVAY JÓZSEF.

életelvvó kellene válniok és egész életünk irányelveivé érlelődniük:

Ez a tudat lelkesített fel. a midőn eltökéltem magam, hogy a papi erényekről írok.

Sohasem kívánta maga a papság jobban, mint nap- jainkban, hogy vajha tündökölnének minél fényesebb pól- dával mások előtt a jó papok!

Milyen magasztos képet tár elénk az igazi papnak, a buzgó lelkipásztornak példája! Ez azonban nem csupán egy-két erénynek folyománya, hanem az erények egész sorozatának összesége.

A buzgó pap maga az erények egész sorozatával tűn- döklő pap. Mert az erények összesége azon követelmény, a melynek a pap személyét ékesítenie kell. A pap szemé- lyének. a lelkipásztori szellemnek, ezen vonásokból kell állnia. Azért »a lelkipásztor személye« elnevezés alatt a lelkipásztorra nézve legszükségesebb erények foglalatát értjük.

Ne várjon senki újat. midőn erről értékesünk! Megta- Iái ja ezen eszméket, elszórtan, sőt itt-ott összegyűjtve bárki minden szakmunkában, sőt részben bármely használatban levő kézi könyvben. Nem is az volt célunk, hogy újat Írjunk! Hanem hogy egynémelyIknek némi elmélkedésre alkalmat nyújtsunk, s amit tanítványaink előtt már évek óta többször hangoztattunk, kissé csoportosítva, a lelkipásztorkodó papság- nak. azok egynémelyekének szemei elé állítsuk!

»Mindig örömmel és szeretettel gondolok vissza - - írja egy agg egyházi férfiú — a szent órákra, a midőn színről-színre szólhattam az egyház szelleméről, annak ere- jóról és működéséről, midőn szenvedéseit és szorongattatá- sait ecsetelhettem.« Ezen órákat óhajtanám én is itt, a nagy közönség előtt, visszavarázsolni és felidézni. Szent örökséget akarok tanítványaimnak és mindazoknak kezébe adni, a kik valaha velem gondolkodtak és éreztek, hogy felidézzem lelkűkben a• szent föltételeket és fogadalmat, melyeket az Úr oltára előtt fogadtak, hogy szívókhoz bekopogtassak és keblökben új lángot, új vágyat ébreszszek.