Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Székely István: A poklosság bibliai és orvostudományi szempontból
A POKLOSSÁCi BIBLIAI ÉS ORVOSTUDOMÁNYI SZEMPONTBÓL. 377 gyök szakember, azért a legkiválóbb szakemberek munkáira, támaszkodom.1 I. A poklosság az ó-korban állandó nyavalyája volt a zsidó népnek, de más szomszéd népeknek is. A szent köny- vek a régi zsidó történelem minden korszakában beszélnek poklosokról, és egyéb történelmi források csak megerősítik a szent könyvek értesítését. Annyi bizonyos, hogy a pok- losság Palesztinában és annak környékén honos (endemi- kus) betegség volt, miként kisebb mértékben ma is honos. De úgy látszik, hogy Izrael népe s általában némely sémita, népek meg különös hajlandósággal bírtak e nyavalyára. Az egiptomiak gúnynyal és megvetéssel nevezték Izrael népét poklosnak, amiből persze még nem következik, hogy Izrael népe valami feltűnő piszkos és nyavalyás nép lett volna. Az egiptomiaknak szokása volt az idegen népek- nek csúfneveket adni, s az ilyen csúfnévnek valami alapja minden esetre volt, bár néha erős túlzás volt benne. Különben meg kell gondolni, hogy az egiptomi művelt, gazdag, nagyon tiszta nép volt, mely örökké fürdött, tisz- tálkodott, borotválkozott s kenegette a testét; ilyen nép előtt a szegény, baromtenyésztő, elnyomott, szakállt és hosszú hajat viselő zsidók talán elég ok nélkül is piszkosaknak és nyavalyásoknak tűntek fel. Elég az hozzá, hogy Manetho szerint Amenophis egip- tömi király »a poklosokat és egyéb tisztátalanokat« kény- szermunkára ítélte és Avarisba száműzte; ezek azután Osarsiphus vagy Mózes nevű törvényhozójuk vezetése alatt föllázadtak s a már előbb kiűzött hyksoszok segítségével Egiptomot állítólag feldidták.2 Josephus Flavius erősen til1 Forrásaim: Hebra-Kaposi, Lehrbuch der Hautkrankheiten. Erlangen, 1874. Kaposi, Pathologie und Therapie der Hautkrankhei- ten, Wien und Leipzig, 1893. IV. Aufl.; Eichhoif, Die Hautkrank- heiten, Leipzig, 1890. : Balogh Kálmán, Általános kór- és kórjelzés- tan, Pest, 1865. — Továbbá Tauvel, Vie du Pere Damien, Bruges.. 1890. és Wehinger, Drei Jahre unter den Aussätzigen, Wien, 1897 2 Josephusnál, 0. App. I. Colon. 1691. col. 1052.
