Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Székely István: A poklosság bibliai és orvostudományi szempontból

378־

DR. SZÉKELY ISTVÁN.

׳takozik az ellen, hogy a poklosok és tisztátalanok alatt a zsidókat kellene érteni; az is bizonyos, hogy Manetho a részletekben rosszul volt értesülve és a zsidók kivonulását ■eltorzítva s egiptomi szemüvegen nézve adja elő: de azért a dolog lényegében Manethonak igaza lehet, s az ö poklosai és tisztátalanai a zsidók lehetnek. Megerősíti ezt az is, hogy az egiptomi iratok a hyksoszokat és más ellenséges népe- két rendesen aatu-nak vagyis dögvészeseknek nevezik.1 Már pedig az egiptomiak legfőbb ellenségei a sémi népek vol- tak, a hyksoszok pedig csaknem bizonyos, hogy sémiták voltak.

Mózes már a pusztában törvényeket hozott a poklos- ságra vonatkozólag, és részletesen leírja a poklosság kór- tüneteit; miből látszik, hogy e betegség már a pusztában is előfordult Izrael néjiénél. Maga Mirjam, Mózes nővére is megkapta e betegséget.1 2

A próféták korában szintén el volt terjedve Paleszti- nában és környékén a poklosság. Elizeus próféta idejében Na‘aman. a szír király egyik hadvezére szintén poklos volt és Elizeus próféta által gyógyult meg. Betegsége ráragadt az Isten emberének kapzsi és csalfa szolgájára Griezire Géchazi).3 Úgy látszik, Jób pátriárka betegsége sem volt más, mint a poklosság.

Krisztus Urunk földi életében Palesztinában igen el lehetett terjedve a poklosság. Az evangélium leírja egy bélpoklosnak4 * s azonkívül tíz bólpoklosnak meggyógyulá- sát.B Valószínűleg Jézus gyógyította meg a poklos Simon farizeust is.6 Az evangélium egyéb poklosok tisztulására is •céloz 7; pedig valószínűleg még más olyan poklosokat is meg- gyógyított Jézus, akikről az evangélium nem tesz említést.

1 Lauth, Aus Aegyptens Vorzeit, Berlin, 1881. 235.

2 Móz. IV. 12, 10.

■י Kir. IV. 5. fej.

* Máté 8, 1—4. Márk 1, 40. Luk., 5. 12.

s Luk. 17, 12—19.

* Máté 26, 6. Márk 14, 3.

י Máté 11, 5. Luk. 7, 22.